Szerelem, szerelem,
Keserű szerelem!
Miért bántál olyan
Kegyetlenűl velem?
Te voltál szivemben
Első és utósó,
Nem sokára készül
Számomra koporsó.
Elmegyek az ácshoz,
Fejfát csináltatok,
Egyszerű fejfámra
Csak egy sort iratok;
Fekete betűkkel
Ez lesz írva rája:
»Itt hervad a hűség
Eltépett rózsája.«
(Pest.)
János gazda.
János gazda derék gazda,
Nincsen párja hat faluba’;
Csak egy a bibéje,
Hogy soha sincs pénze.
Széles, hosszú szántóföldje,
Sok gabona terem benne,
Vásárra jár véle,
Még sincs soha pénze.
Nem kóborol a kocsmába,
Kocsmárosra nem kiáltja:
Hejh, bort az icczébe!
Még sincs soha pénze.
Felesége szép, takaros,
Legényekre nem haragos,
Kivált béresére…
Hát azért nincs pénze.
(Pest.)
A tintás-üveg.
Vándorszinész korába Megyeri
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)
Körmölgeté, mint más, a színlapot.
Kapott
Ezért
Egyszer vagy öt forintnyi bért,
A mint mondom, vagy öt forintnyi bért.
Először is hát tintáért megyen,
Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.
A tintás-üveget pedig hová
Dugá?
Bele
Kabátja hátsó zsebibe,
A mint mondom, kabátja zsebibe.
S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri vig,
S haza felé menvén, ugrándozik.
Hiába inti őt Szentpéteri:
»Kari,
Vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
A mint mondom, majd követendi gyász.«
Ugy lett. A sok ugrándozás alatt
Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.
Megyeri elbusúlt – kedvét szegi
Neki
A folt,
Mivel csak egy kabátja volt,
A mint mondom, csak egy kabátja volt,
Mi több: kabátja épen sárga volt,
És igy annál jobban látszott a folt.
»Eldobnám – szólt – de mással nem birok;«
Ez ok
Miatt
Hordá, mig széjjel nem szakadt,
A mint mondom, mig széjjel nem szakadt.
(Pest.)
Mit szól a bölcs?
Hm, bizony csak sok nem úgy halad,
A mint kéne, itt a nap alatt.
Szikrát sem törődve szól a bölcs:
Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
Tenger a pénz, melyben elsülyed
Sok hajó: elv, jellem, becsület.
Szikrát sem törődve szól a bölcs:
Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
Korpafőt diszít selyem kalap,
S az okos fő teng darócz alatt.
Szikrát sem törődve szól a bölcs:
Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
A lét könyviből e szót »barát«
Az idők régen kivakarák.
Szikrát sem törődve szól a bölcs:
Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
Egyenesség, nyilt őszinteség
Rókaságnak zsákmányúl esék.
Szikrát sem törődve szól a bölcs:
Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
Feleséghűség járatlan ut,
Rajta már csak az együgyü fut.
Szikrát sem törődve szól a bölcs:
Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
Igazmondás elhajított kő,
Hajító fejére visszajő.
Szikrát sem törődve szól a bölcs:
Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
Megterem sok prédikáczió,
Nem igen hallgatják, bármi jó.
Szikrát sem törődve szól a bölcs:
Itt van a pohár, hol a bor? tölts!
(Pest.)
Pál mester.
Pál mester ilyformán okoskodott,
És félre csapta
Szilajhegykén a kalapot:
»Eh, a ki adta!
Mire való a feleség nekem?
Nélkűle szabadabb lesz életem;
Elkergetem… az lesz belőle.«
És ugy tett, a miként beszéle.
Pál mester később így okoskodott,
Csak hogy nem csapta
Ő félre most a kalapot:
»Hejh, a ki adta!
Még is csak kár volt elkergetnem őt;
Kezében gazdaságom egyre nőtt,
S most elpusztúl… az lesz belőle.«
És ugy lett, a miként beszéle.
Pál mester ekkor így okoskodott,
És félre csapta
Ismét hegykén a kalapot:
»Eh, a ki adta!
Mi haszna minden búm és bánatom?
Ugy sincs sokam; azt is tovább adom,
Tovább adom… az lesz belőle.«
És ugy tett, a miként beszéle.
Pál mester végre így okoskodott,
S szemére csapta
Keservesen a kalapot:
»Hejh, a ki adta!
Most már minden, de minden oda van;
Mi tévő légyek? felkössem magam?
Fel, felkötöm… az lesz belőle.«
És ugy tett, a miként beszéle.
(Pest.)
Részegség a hazáért.
Fiuk, az isten áldjon meg,
Én is iszom, igyatok!
Én nem nézhetek vidámon
Végig elhagyott hazámon,
Csak mikor részeg vagyok!
Ekkor úgy látom hazámat,
A mint kéne lennie;
Mindenik pohár, a melynek
Habjai belém ömölnek,
Egy sebét hegeszti be.
S ha mig részeg vagyok: boldog
Volna a hon csakugyan,
Bár örökké kéne élnem,
Fiuk, nem láthatna éngem
Soha senki józanan.
(Pest.)
Szerelem és bor.
Azt mondom, a mit mindig mondok:
Ne háborgassanak a gondok,
Ne háborgassanak bennünket!
Legyen vidámság, tréfa, nesz;
Ifjak vagyunk, és ifjuságunk
Idő jártával oda lesz.
Járjunk a szerelem kertében,
Virág ott nyílik minden lépten;
Ha meg talál tüskéje szúrni:
Illatja gyógyulást szerez.
Szeressünk! mert erőnk, szeretni,
Idő jártával oda lesz.
Midőn a szerelem kertében,
A nap tikkasztón süt az égen:
Térjünk hüs árnyékú lugasba
A borgyümölcs tőkéihez.
Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk
Idő jártával oda lesz.
E kép a legszebb élet képe;
Adjunk érette bút cserébe.
Mint fellegekre a szivárvány,
Reánk mosolyogni fog ez,
Ha majd derengő ifjuságunk
Idő jártával oda lesz.
(Pest.)
Etelkéhez.
Láttad-e, angyalom, a Dunát
S a szigetet közepén?
Ide szivembe képedet
Akként foglalom én.
A szigetről zöld fa-lomb
Mártja a vízbe magát;
Ha te szivembe igy a remény
Zöldjét mártanád!
(Buda.)
Rabhazának fia.
Menjünk, menjünk a földbe,
Beteg szivem!
Hiszen
Megtetted, a mit kelle,
Megtetted, a mit lehetett:
Viselted honfisebedet.
Hideg van a siréjben;
Másnak lehet…
Meleg,
Forró lesz a sir nékem:
Mit életemben viselék,
A honfisebb még ott is ég.
De az itélet napja
Eljön talán,
S hazám
Bilincseit lerontja.
Akkor sebem begyógyuland,
S hüvösben nyugszom ott alant.
(Pest.)
Lant és Kard.
Felhős az ég hazámon,
Aligha nem lesz vész;
Csak hadd legyen, nem bánom,
Lelkem reája kész.
Lantom nagyon szeretne
Hallgatva állani,
Régóta van kezembe’,
Már kopnak húrjai.
S amott a zugban kardom
Folyvást panaszkodik:
Hiába meddig tartom,
Az ítéletnapig?…
(Pest.)
Cs. E. kisasszony emlékkönyvébe.
Ha e sötét betűk, a miket itt leírok,
Lennének a balsors, a mely tán téged ér:
Elvetném tollamat, nem írnék, bárha lenne
Minden vonásomért egy-egy ország a bér.
(Pest.)