A potsdami «hosszu hid» egy erőteljes leczke volt Trenk Frigyesre nézve;
a hogy a német mondja: «ein Wink mit dem Zaunpfahl», vagy a hogy a
magyar mondaná: «egy intés a petrenczeruddal.»
De ő még azt sem értette meg. Folyvást ábrándozott szerelme ideáljáról s
panaszkodott a király szigorusága fölött. Ilyen huzamos fogság egy kis
elkésés miatt! Az elkésésnek az oka miatt volt az.
A fogolynak még sétálni is csak a hosszu hidon lehetett, alá s fel a
középuton. Az ablaka rostélyán át nézhette, hogy kezdenek el barkázni a
Spree parton a fűzfák. Mikor aztán jól kihajtottak a füzfák, akkor végre
jött a megszabadulás órája. A potsdami térparancsnok fölkereste
börtönében s tudatta vele, hogy a királytól kegyelmet kapott, most aztán
siessen Berlinbe; három napja van a dolgait rendbehozni; akkor rögtön
üljön lóra s siessen a királyt utólérni, a ki a gárdával együtt
Sziléziába ment. Az új hadjárat kezdődik.
Tehát csak azért szabadult ki, hogy menjen a háboruba.
De három napot mégis adtak neki a dolgait rendbehozni.
Mi dolga lehetett volna elébbvaló, mint fölkeresni szive bálványát.
Egész meggondolatlan szelességgel sietett a herczegi palotába. Fényes
nappal, a főlépcsőn rohant fel. Nagy meglepetés várt reá. A bájos
tündérnő helyett maga a herczeg fogadta: a férj. Ez is kiszabadult a
bécsi fogságból; kicserélték egy fogoly osztrák tábornokkal.
A. Z. herczeg nagy örömmel fogadta a szeretetreméltó ifjut.
Szemrehányást tett neki, hogy olyan régen nem mutatta magát a herczegi
palotában. A herczegasszony nagyon apprehendál rá, hogy elhanyagolja. Az
egész télen nem látta. A bálokban sem volt. Hol bujkált az egész idő
alatt? Végül meghivta magához estélyre. Szép társaság lesz együtt,
hölgyek is, azok között talán olyan is, a ki az ifju urat érdekli.
Frigyes csak az ajkait harapdálta dühében. Aztán megköszönte szépen a
kegyes meghivást, kimentve magát, hogy neki azonnal sietni kell a király
után a gárdához. Azzal rábizta a férjre, hogy adja át hódoló üdvözlését
a feleségének s aztán összezsugorodott kedélylyel otthagyta örömei
paradicsomát, a nélkül, hogy ideáljával csak egy bucsupillantást is
válthatott volna.
Nem is maradt tovább Berlinben, hanem sietett a király után a táborba.