– Hát az ifjú grófné, a gróf úr neje. Oh de áldott szép és jó teremtés.

Mennyit sirt a gróf után; mindig gyászban járt.

– Az én nőm? No azt magam is kiváncsi vagyok hát megismerni.

A gróf bevezetteté magát a grófné szobájába, ki érkezésének hirére eléje

futott, s mikor aztán már nyakába borult, akkor persze, hogy ráismert a

gróf. Hajdani jegyese volt az, W.. Izaura grófné, kit atyja nem engedett

hozzá menni s kit ő azután a berlini udvarnál kivert a fejéből.

A fátyolos szépség, kivel a sans-souci-i szegény papnál összeesküdött,

Izaura volt, nem a czárnő. Annak a gyürűjét viselte az ujján.

A gróf összehasonlítást tett a két nő között, s az itélet a jelenlevő

javára ütött ki.

A gróf azután mindvégig boldog ember maradt.

Hanem arra a kérdésre alig tudott volna magának megfelelni, hogy mi

szükség volt neki Szibériába elutazni, három esztendeig jeges medvéket

kergetni, azért, hogy Pommernben boldog családapává lehessen?

JUIDA.

Háromszázhatvanöt felesége volt a dahomeyi királynak!

Gyönyörű kalendárium! Minden napra más név, csak hogy eleven. Minden

napra más időjárás, ritkán zivataros, borult, kellemetlen; többnyire

derült, mosolygó idő, más meg más éghajlat. Ma forró fekete szemű nyár,

holnap szőke tavasz; fehér keblű nappal, fekete keblű éj.

Néha ünnepnapok is vannak az élő naptárban; új szépségek nászünnepei;

némely napnak piros jegye is van: – mikor egy-egy szépségnek a fejét

levágják. – Mert ez is megesik ő dahomeyi fölsége árnyékában. Miután az

gyakran megtörténik, hogy mikor ő felsége megszámlálja hölgyeit, úgy

találja, hogy azoknak a száma nem háromszázhatvanöt, hanem

háromszázhatvanhat. S minthogy ő felsége nem olyan astronom, hogy e

megszaporodását a napoknak a szökő esztendők elméletében keresné, tehát

afrikai észjárással azt szokta következtetni, hogy e háromszázhatvanhat

szám között egy férfi van.

Ez a tünemény nem ritkaság ott.

Egy-egy leányképű ifju, kit annyi villámló szem kereszttüze elszédített,

kit az éjszakai dalhangok, a szultán kertéből, mámorba ejtettek:

összesúg a bejáratos vén asszonyokkal, azok odabenn a fiatal szépekkel:

– málhák között, gyékények közt életveszélylyel belopatják a szerályba;

ott leányruhát adnak rá, kifestik fehérre, pirosra, megtanítják

énekelni, leányok módjára kaczagni, játszani: s ott azután él, mint a

paradicsomban, mindaddig, míg valamelyik eunuch gyanakodó szeme fel nem

fedezi álöltözetében.

Akkor aztán természetesen megégetik.

De hát törődik azzal egy ifju, a kinek még leányarcza van?

Találja ez irtózatosnak azt a gondolatot: élni mint az égben, s aztán

megégni, úgy menni az égbe? Megégni a gyönyörben, megégni a tűzben;

szellő hajtotta hamuvá lenni, melynek minden porszeme kedvese

porszemével szerelmeskedik.

Mert ugyanakkor azt a nőt is megégetik, a kinek bűne kibizonyul.

Ez már csak természetes.

Hanem egy esetben a bűnös ifju megmenekülhet a tűzhaláltól: – ha nem

lehetett kitudni ki volt vétkes szerelmese a sok közől? Akkor csak

megvesszőzik és elbocsátják.

Ez ismét igen indokolt nagylelkűség.

Dahomey szultánja ő felségének sokkal inkább érdekében áll azt megtudni,

hogy naptárából melyik név után kell azt irni, hogy meghalt? mint a

szökőnap névtelen jegyét kitörülni. Ha vall az ifju, megél.

Akkor csak a nőt magát égetik meg.

Egyszer egy szép fiatal gyermeket fogtak el a háremben, alig volt még

tizenhat éves. Hogy melyiknek volt a sok nap közül bujdosója, azt nem

lehetett kitudni.

Az ifju neve volt Juida.

– Látod Juida, mondá neki a király, te olyan fiatal vagy még, aztán most

egy csók miatt meg kell halnod. Meghalsz egy halavány arcz látása miatt;

meghalsz egy suttogó szó miatt, meghalsz egy égő csók miatt; mikor már

szó, látás és csók mind elmult.

– Oh nem mult el király, felelt Juida. – A csókot még most is érzem, a

hangot még most is hallom, az arczot még most is látom s meg akarok

halni érte.

Azzal aztán kikötteté Juidát a király egy magas karóhoz, mely körül nagy

halom holtszén volt felgarmadolva.

Ez arravaló, hogy a halálra itéltet nem adják át a rögtöni tűzhalálnak,

hanem elébb körülrakják a szénhalmot bambusz kötegekkel; azokat

meggyujtják s a mint azoknak a lángja felszítja a holt szenet, a mint a

zsarátnak áthevülve egyre közeledik az elitélthez, úgy kinozzák őt

halálra lassú tűzön.

Juida végig nézte a kinzó előkészületeket s nem vallotta meg kedvese

nevét.

A király kirendelé hölgyeit, hogy tánczoljanak a máglya körül. Juida

behunyta szemeit, nehogy egy szempillantása elárulja kedvesét

akaratlanul.

Akkor a király egy jeladására hirtelen mindegyik hölgy egy köteg nádat

kapott fel s azt a máglyára hajítá, s azután egyszerre körös-körül

meggyujták a máglyát.

Juida csendesen körülhordta tekintetét s bátran szemközt nézett a

királylyal, ki elefántja hátáról élvezé e látvány gyönyörét.

– Megvallod-e a bűnös nő nevét?

– Se ma se holnap! volt a válasz.

A bambusz recsegve borult lángba az ifju körül; a szén izzani kezdett, a

zsarátnak egyre szűkebb körbe szorítá a halálra kínzottat, a szép

asszonyok egyre hányták a máglyára a tüzelő szert. Egyszerre hahotával

kaczagott fel Juida a tűzhalom tetején.

– Mit nevetsz? kérdé tőle a király bámulva.

– Hogyne nevetnék! felel Juida. Mikor kedvesem, a kiért meghalok,

legbuzgóbban rakja alám a tüzet! Hahaha!

– Melyik az? kiálta a király. – Látod, kegyetlen az asszony! Látod,

iszonyú a halál! Látod, szép az élet! Most váltsd meg magadat. Most állj

bosszút. Most valld meg, melyik az a kegyetlen, ki kedvese alatt

meggyujtja a máglyát?

Juida még egyet kaczagott, azután elleste a füstöt, mit a szél egyszer

felé hajtott, nagyot lélegzett belőle és megfúlt.

A szép asszonyok tovább tánczoltak a máglya körül.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: A «kibitka» olyan két személyre való zárt kocsi, a mit ha

kell, szánra is tehetnek.]

[Footnote 2: Lazarevits.]

TARTALOM.

Milyenek a nők?

Az úrnő 1

Egy lengyel történet 81

Emina 116

A könyező szultána 122

A rabnő 131

I. Egy nő, a kinek nem vehetni szavát 131

II. Ez a leány mégis szeret engem! 139

III. A ki két ezer évig várt az utolsó ütéssel 153

IV. Szemet-szemért 176

Lucrétia 189

Fredegonda 194

A kalifa papucsa 202

Miranda 208

A fehér lap 230

Milyenek a férfiak?

A kardvas és a villám 237

A hittagadó 277

A vakmerő 306

Egy csók, egy szó 336

A tudtán kívül férj 339

Juida 342

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

8 |sietve Kalalin |sietve Katalin

16 |maga körül«. |maga körül».

19 |lagfájóbb fegyvert |legfájóbb fegyvert

26 |nagyherc eg kelt |nagyherczeg kelt

29 |lélekkóro nak hittek |lélekkórosnak hittek

46 |kogy itt a |hogy itt a

54 |Onnek mást |Önnek mást

62 |hiányzott meg |hiányzott még

70 |tegnap még cz rt |tegnap még czárt

72 |hátra meghalásig |hátra a meghalásig

81 |utolső hajaszála |utolsó hajaszála

123 |valamen yi együtt |valamennyi együtt

128 |szokása törököknél |szokás a törököknél

141 |vihar, Athelie |vihar, Athalie

145 |kegyért, kanem |kegyért, hanem

150 |h z ránk szakad |ház ránk szakad

152 |az egy gondolot |az egy gondolat

164 |Richardra néxve |Richardra nézve

171 |ébrenletet elhagyta |ébrenlétet elhagyta

178 |Sz ndékom volt |Szándékom volt

180 |utolsó össze ét rábizta |utolsó összegét rábizta

188 |beszeszorított fényes |összeszorított fényes

194 |példány épül vehessék |példányképül vehessék

199 |utana való |utána való

205 |Kezemet adhatom rá. |– Kezemet adhatom rá.

243 |II. |III.

245 |szétszóratni. |szétszóratni.»

255 |Ne hagyd elveszní |Ne hagyd elveszni

281 |fegverest találtál |fegyverest találtál

315 |után követke-kezett |után következett

320 |mídőn azt |midőn azt

346 |történet 84 |történet 81

346 |Fredegonda 197 |Fredegonda 194]

End of Project Gutenberg's Milyenek a nok?; Milyenek a férfiak?, by Mór Jókai

Milyenek a nők?; Milyenek a férfiak? Elbeszélések · 第 24 / 24 段