Mennyit sirt a gróf után; mindig gyászban járt.
– Az én nőm? No azt magam is kiváncsi vagyok hát megismerni.
A gróf bevezetteté magát a grófné szobájába, ki érkezésének hirére eléje
futott, s mikor aztán már nyakába borult, akkor persze, hogy ráismert a
gróf. Hajdani jegyese volt az, W.. Izaura grófné, kit atyja nem engedett
hozzá menni s kit ő azután a berlini udvarnál kivert a fejéből.
A fátyolos szépség, kivel a sans-souci-i szegény papnál összeesküdött,
Izaura volt, nem a czárnő. Annak a gyürűjét viselte az ujján.
A gróf összehasonlítást tett a két nő között, s az itélet a jelenlevő
javára ütött ki.
A gróf azután mindvégig boldog ember maradt.
Hanem arra a kérdésre alig tudott volna magának megfelelni, hogy mi
szükség volt neki Szibériába elutazni, három esztendeig jeges medvéket
kergetni, azért, hogy Pommernben boldog családapává lehessen?
JUIDA.
Háromszázhatvanöt felesége volt a dahomeyi királynak!
Gyönyörű kalendárium! Minden napra más név, csak hogy eleven. Minden
napra más időjárás, ritkán zivataros, borult, kellemetlen; többnyire
derült, mosolygó idő, más meg más éghajlat. Ma forró fekete szemű nyár,
holnap szőke tavasz; fehér keblű nappal, fekete keblű éj.
Néha ünnepnapok is vannak az élő naptárban; új szépségek nászünnepei;
némely napnak piros jegye is van: – mikor egy-egy szépségnek a fejét
levágják. – Mert ez is megesik ő dahomeyi fölsége árnyékában. Miután az
gyakran megtörténik, hogy mikor ő felsége megszámlálja hölgyeit, úgy
találja, hogy azoknak a száma nem háromszázhatvanöt, hanem
háromszázhatvanhat. S minthogy ő felsége nem olyan astronom, hogy e
megszaporodását a napoknak a szökő esztendők elméletében keresné, tehát
afrikai észjárással azt szokta következtetni, hogy e háromszázhatvanhat
szám között egy férfi van.
Ez a tünemény nem ritkaság ott.
Egy-egy leányképű ifju, kit annyi villámló szem kereszttüze elszédített,
kit az éjszakai dalhangok, a szultán kertéből, mámorba ejtettek:
összesúg a bejáratos vén asszonyokkal, azok odabenn a fiatal szépekkel:
– málhák között, gyékények közt életveszélylyel belopatják a szerályba;
ott leányruhát adnak rá, kifestik fehérre, pirosra, megtanítják
énekelni, leányok módjára kaczagni, játszani: s ott azután él, mint a
paradicsomban, mindaddig, míg valamelyik eunuch gyanakodó szeme fel nem
fedezi álöltözetében.
Akkor aztán természetesen megégetik.
De hát törődik azzal egy ifju, a kinek még leányarcza van?
Találja ez irtózatosnak azt a gondolatot: élni mint az égben, s aztán
megégni, úgy menni az égbe? Megégni a gyönyörben, megégni a tűzben;
szellő hajtotta hamuvá lenni, melynek minden porszeme kedvese
porszemével szerelmeskedik.
Mert ugyanakkor azt a nőt is megégetik, a kinek bűne kibizonyul.
Ez már csak természetes.
Hanem egy esetben a bűnös ifju megmenekülhet a tűzhaláltól: – ha nem
lehetett kitudni ki volt vétkes szerelmese a sok közől? Akkor csak
megvesszőzik és elbocsátják.
Ez ismét igen indokolt nagylelkűség.
Dahomey szultánja ő felségének sokkal inkább érdekében áll azt megtudni,
hogy naptárából melyik név után kell azt irni, hogy meghalt? mint a
szökőnap névtelen jegyét kitörülni. Ha vall az ifju, megél.
Akkor csak a nőt magát égetik meg.
Egyszer egy szép fiatal gyermeket fogtak el a háremben, alig volt még
tizenhat éves. Hogy melyiknek volt a sok nap közül bujdosója, azt nem
lehetett kitudni.
Az ifju neve volt Juida.
– Látod Juida, mondá neki a király, te olyan fiatal vagy még, aztán most
egy csók miatt meg kell halnod. Meghalsz egy halavány arcz látása miatt;
meghalsz egy suttogó szó miatt, meghalsz egy égő csók miatt; mikor már
szó, látás és csók mind elmult.
– Oh nem mult el király, felelt Juida. – A csókot még most is érzem, a
hangot még most is hallom, az arczot még most is látom s meg akarok
halni érte.
Azzal aztán kikötteté Juidát a király egy magas karóhoz, mely körül nagy
halom holtszén volt felgarmadolva.
Ez arravaló, hogy a halálra itéltet nem adják át a rögtöni tűzhalálnak,
hanem elébb körülrakják a szénhalmot bambusz kötegekkel; azokat
meggyujtják s a mint azoknak a lángja felszítja a holt szenet, a mint a
zsarátnak áthevülve egyre közeledik az elitélthez, úgy kinozzák őt
halálra lassú tűzön.
Juida végig nézte a kinzó előkészületeket s nem vallotta meg kedvese
nevét.
A király kirendelé hölgyeit, hogy tánczoljanak a máglya körül. Juida
behunyta szemeit, nehogy egy szempillantása elárulja kedvesét
akaratlanul.
Akkor a király egy jeladására hirtelen mindegyik hölgy egy köteg nádat
kapott fel s azt a máglyára hajítá, s azután egyszerre körös-körül
meggyujták a máglyát.
Juida csendesen körülhordta tekintetét s bátran szemközt nézett a
királylyal, ki elefántja hátáról élvezé e látvány gyönyörét.
– Megvallod-e a bűnös nő nevét?
– Se ma se holnap! volt a válasz.
A bambusz recsegve borult lángba az ifju körül; a szén izzani kezdett, a
zsarátnak egyre szűkebb körbe szorítá a halálra kínzottat, a szép
asszonyok egyre hányták a máglyára a tüzelő szert. Egyszerre hahotával
kaczagott fel Juida a tűzhalom tetején.
– Mit nevetsz? kérdé tőle a király bámulva.
– Hogyne nevetnék! felel Juida. Mikor kedvesem, a kiért meghalok,
legbuzgóbban rakja alám a tüzet! Hahaha!
– Melyik az? kiálta a király. – Látod, kegyetlen az asszony! Látod,
iszonyú a halál! Látod, szép az élet! Most váltsd meg magadat. Most állj
bosszút. Most valld meg, melyik az a kegyetlen, ki kedvese alatt
meggyujtja a máglyát?
Juida még egyet kaczagott, azután elleste a füstöt, mit a szél egyszer
felé hajtott, nagyot lélegzett belőle és megfúlt.
A szép asszonyok tovább tánczoltak a máglya körül.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: A «kibitka» olyan két személyre való zárt kocsi, a mit ha
kell, szánra is tehetnek.]
[Footnote 2: Lazarevits.]
TARTALOM.
Milyenek a nők?
Az úrnő 1
Egy lengyel történet 81
Emina 116
A könyező szultána 122
A rabnő 131
I. Egy nő, a kinek nem vehetni szavát 131
II. Ez a leány mégis szeret engem! 139
III. A ki két ezer évig várt az utolsó ütéssel 153
IV. Szemet-szemért 176
Lucrétia 189
Fredegonda 194
A kalifa papucsa 202
Miranda 208
A fehér lap 230
Milyenek a férfiak?
A kardvas és a villám 237
A hittagadó 277
A vakmerő 306
Egy csók, egy szó 336
A tudtán kívül férj 339
Juida 342
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
8 |sietve Kalalin |sietve Katalin
16 |maga körül«. |maga körül».
19 |lagfájóbb fegyvert |legfájóbb fegyvert
26 |nagyherc eg kelt |nagyherczeg kelt
29 |lélekkóro nak hittek |lélekkórosnak hittek
46 |kogy itt a |hogy itt a
54 |Onnek mást |Önnek mást
62 |hiányzott meg |hiányzott még
70 |tegnap még cz rt |tegnap még czárt
72 |hátra meghalásig |hátra a meghalásig
81 |utolső hajaszála |utolsó hajaszála
123 |valamen yi együtt |valamennyi együtt
128 |szokása törököknél |szokás a törököknél
141 |vihar, Athelie |vihar, Athalie
145 |kegyért, kanem |kegyért, hanem
150 |h z ránk szakad |ház ránk szakad
152 |az egy gondolot |az egy gondolat
164 |Richardra néxve |Richardra nézve
171 |ébrenletet elhagyta |ébrenlétet elhagyta
178 |Sz ndékom volt |Szándékom volt
180 |utolsó össze ét rábizta |utolsó összegét rábizta
188 |beszeszorított fényes |összeszorított fényes
194 |példány épül vehessék |példányképül vehessék
199 |utana való |utána való
205 |Kezemet adhatom rá. |– Kezemet adhatom rá.
243 |II. |III.
245 |szétszóratni. |szétszóratni.»
255 |Ne hagyd elveszní |Ne hagyd elveszni
281 |fegverest találtál |fegyverest találtál
315 |után követke-kezett |után következett
320 |mídőn azt |midőn azt
346 |történet 84 |történet 81
346 |Fredegonda 197 |Fredegonda 194]
End of Project Gutenberg's Milyenek a nok?; Milyenek a férfiak?, by Mór Jókai