És Plank Ádám haldokolva rogyott az asszony lábai elé. Szeme már
felakadt, nyaka már-már merev lett, tüdeje hörgött még csak s mintha e
hörgés hangján át egy-két szót ejtett volna:
– Az órám, gyürüm… a gyereknek!…
S ezzel lehunyta, örökre lehunyta szemeit, azokat a szemeket, melyeken
át végzete szivébe lopódzott.
Egy perczre a megmerevedés némasága vett erőt a korcsmán. Az «alispán
fiu» szólalt meg legelőszörre:
– Ezt nem tettem… ezt mégse tettem soha!…