biboros beszél, mély hangja betölti a templomot. Mint a harsonák, előbb
ő is a multról beszél és igéri a jövőt. Aztán ennek is vége. A fiatal
pár végig megy a trónszékek előtt s Gábor úgy látja, majd minden asszony
sír. Az öreg herczegné, Bálványossyné, a Pepi herczegné festett arcza
szinte fényes a könnyektől, az ünnepelt Bajmóczyné és még néhány férfi
szemében is könny és a szegény öreg Niki bácsi (ugyan mi férhetett
szívéhez) úgy hörög, hogy egész teste megrázkódik bele s a leánykák, a
Lizinkó csuklik és a többi sír, sír… s édes anyja, a mint a Lőrincz
szemét megcsókolja, érzi, – hogy a könyeik összefolynak… a vőlegény maga
is zokog… És a templomban arany, drágakő, bibor. Még a nap is aranyra
váltja sugarát, hogy most betör a magas csúcsives ablakon… végig szalad
a templom falain némán hallgatva álló – kőemlékeken. Ime, három század
Nifforjai ott a fal mellett, mind kőből faragva, nem tudva elmondani az
időről egyebet, mint hogy a vértet, a lándzsát, kardot erős kézzel
tartotta az, a kinek sisak volt a fején s a virágot – a liliomot a fején
párta. Néznek, néznek, kőszemeikkel, belébámulnak az élő fénybe… e
napsugaras, virágos, gyémántos, aranyos létbe.
Majd a násznép az oltár mögött a sekrestyébe indul. Keresztül lépdel
azon az óriási kőlapon, a melyre a Nifforok czimere van vésve s a melyet
csak minden ujabb temetésnél szoktak onnan elemelni. A násznép átmegy
rajta s viszi a menyasszonyt és a vőlegényt oda, honnan csak új életre
ébredve kezdhetik ujra a lételt.
Mindenki üdvözli őket, most már minden ajkon mosoly és jóakarat. Most
már csak a boldogság dala hangzik még onnan felülről a kórusból is,
honnan diadalmi induló harsog…
És Gábor szemei előtt egyszerre egy kis fehér parasztszoba képe tünik
fel, ott az ágyon egy öreg asszony fekszik halva, de mosolylyal ajkán, s
az ágy szélen egy fiatal leány fehér ruhában, fehér virágokkal borítva
be az átszellemült tetemét…
És a fiatal leány ajkain is mosoly…
[Illustration: Az ágy szélén egy fiatal leány fehér ruhában.]
TARTALOM.
FUIMUS
Első könyv 5
Második könyv 191
KÉPJEGYZÉK.
1. A dálnai kastély 9
2. A kocsi csak repült előre 11
3. Gábor, szobájába érve, a kandalló elé ült 35
4. Virágban minden 53
5. – Azt mondod, semmi közöm hozzá 95
6. Egy eltévedt holdsugár… 111
7. – Fáradt vagyok, három órát lovagoltam… 130
8. Az öreg herczegné is épp felfelé lépdelt 146
9. Pompás négyfogatú állott meg az udvarban 155
10. – Olyan, mint egy Böcklin 179
11. Hallgasson meg, pár éve kinoz 210
12. És az öreg asszony egyedül maradt 216
13. A tágas udvaron találkoztak 238
14. Az ágy szélén egy fiatal leány fehér ruhában 267
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
2 |KALMÁN |KÁLMÁN
73 |«öreg kutya« |«öreg kutya»
112 |is Mátfay |is Márfay
227 |csirkékke |csirkékkel]