Káldy Gyula magyar szinész, zenealkotó, karigazgató, zenetörténetiró,
élete utolsó tizenhárom évében igaz jó barátom. 1838-ban született, ugy
hiszem Pesten. Meghalt 1901-ben márczius hó 6-án. Halála nekem nagy
fájdalmat okozott. Nemcsak azért, mert jó barátomat s egyik nagy nemzeti
ügyünkben hű munkatársamat s támogatómat vesztettem el; hanem sokkal
inkább azért, mert nemzeti zenénk életének s dicsőségének nagy ügye
vesztette el benne legtevékenyebb munkását s legnagyobb hősét.
Szinész, szónok, zeneművész az élettel együtt az élet minden sikerét is
elveszti. Alkotásainak alig marad nyoma. Legföljebb azok emlékezetében,
a kik vele együtt éltek. Ez az emlékezet pedig egy emberöltő mulva kihal
s azon túl csak az öregektől hallott alaktalan, csonka, időben és térben
összekuszált mesék és mondák élnek, a mig élnek. Ki tud ma már Czinka
Pannáról, Bihariról, Lavottáról oly egyéni részleteket, melyek élettel,
valósággal és szépséggel teljesek s a mellett bizonyosak? Emlékezetük
alkotásaikon kivül ma már csak rege, ábránd, képzelet.
Káldy életéből én meg akarok menteni mindent, a mit én tudok. Habár nem
nagy, de valóságos kincse lesz ez is nemzeti művelődésünk történetének.