Viard gróf estélyén számosan találkoztak a vidékről. Válogatott férfi-
és hölgykoszorú diszité, és élénkité a termeket.
A gróf egy ideig nem csinált egyebet, mint a férfiak kezeit szoritgatta,
s a növendékek előtt hajlongott. Viard grófné mindenkit elbájolt
kedélyességével, s a lehető legügyesebben vitte a honneursokat.
Diana azon percben, midőn belépett, udvarlókból jelentős kört teremtett
maga körül. Lancry nemcsak büszke volt viszonyára, hanem azt az egész
világgal szerette volna észrevétetni. Egy pillanatra sem távozott
imádottja oldalától.
Dessort mellékszobában kártyapartiet egészitett ki, s mig egy részről
nyugtalankodott, más részről mogorva volt, mert folytonosan veszitett.
Anglien herceg legkésőbben jelent meg, s némi mozgalmat idézett elő
nemcsak ragyogó rendjelei, hanem ragyogó külseje következtében is.
Számtalan szerelmes pillanatokkal találkozott, de kitől egtöbbet várt
volna, attól legkevesebbet nyerhetett. Kuan Diana kerülni látszott a
herceget.
Anglien herceg bizonyossá lőn, hogy gyanuja nem alaptalan, meggyőződött
róla, hogy Lancry gróf győzedelmeskedett. A herceg, noha bizonyos volt
ujabb és ujabb hóditásokban, mégis sértette hiuságát Lancry győzedelme.
Csakhamar általánossá lőn a szórakozás; táncoltak, társalogtak,
kártyáztak. Társas tánc rendezteték. Lancry Dianával, Anglien herceg
Monterau Helennel mint párok egymás mellett állottak.
A tánc szabályai szerint szemközt kellett jönniök, s táncosnét
cserélniök.
Bizonyos időre Anglien herceg karjain tartá Kuan Dianát. A herceg meg
akarta boszulni megaláztatását.
Asszonyom, ha ön herceg Anglien után királyi vérből választatandott
udvarlót, leesése esetére még felfogtam volna karjaimmal, de ha a gróf
karjaiból fog alább esni, biztositom, hogy mint herceg, nem fogom
felemelni.
Diana elpirult, csakhamar azonban halványan és reszketve fonódék Lancry
karjaiba.
Mi bajod Dianám, e hirtelen változásod megmagyarázhatlan, halvány vagy
és reszketsz…
Anglien herceg lovagiatlan volt irányomban, ő engemet meggyalázott –
válaszolt Diana indulatosan.
A társas tánc befejeztetett, a párok különváltak, a társalgás ismét
külön gruppokra osztá a vendégeket.
Anglien herceg és Lancry gróf karöltve, és sebes léptekkel haladtak egy
egészen magános terembe.
A herceg azon percben, midőn Dessort gróf nejével méltatlankodott,
mindenről, talán még nevéről s cimjeiről is megfeledkezett? – kérdezé
Lancry csipős gunynyal.
Ha mindenről megfeledkeztem volna is, arról megemlékeztem, hogy Kuan
Diana ezelőtt párnappal még kedvesem volt, s hogy ezelőtt egy héttel
egész nap együtt mulattunk Veronban, – válaszolt a herceg közönbösen.
Uram, ha mind igaz is, a mit beszél, mégis tudni fogja, hogy ilyesmi
csak mészároslegényeket jogosithat fel méltatlankodásra, nők irányában.
Én csak annyit tudok, hogy Lancry gróf nem régen került ki az
egyetemből, s hogy Lancry grófnak még sokat kell tanulnia, hogy Anglien
hercegnek leckéket adhasson.
De az elégtételt, remélem, egy diáktól nem vonná meg Anglien herceg?
A világért sem, kivált ha azon diákot Lancry grófnak neveznék.
Hol és mikor?
A barbeauxi erdőben, holnap délután 3 órakor. Szeretném Dessort gróf
ifjukori álmait felriasztani.
A táncmulatság reggeli öt óráig tartott; a vendégek nem is gyanithaták a
történteket.
Dessort gróf, Lancry és Diana együtt kocsikáztak Veronba. Anglien
valamivel korában távozott Vitryből.
* * *
Illatos thea mellett, kandalló közelében ruganyos fauteillek karjaiban
kellemes volt, és jól esett a társalgás. Talán hogy e kényelem annál
kedvesebb legyen, a hatalmas természet a szabadban ellentétet képezett;
künn pokoli setétben éjszaki szél süvöltött, s nehéz fellegek fagyos
esőt szórtak a vidékre.
A beszéd csaknem kizárólagosan a mult napi táncmulatság, s annak
vendégei körül forgott. Lancry és Diana kifogyhatatlanok voltak
észrevételekben, Dessort gróf hallgatott; ő még mindig komoly volt a
tegnapi veszteségtől, sőt még egyéb, egy megmondhatlan valami is
nyugtalanitá.
Legelső állott fel és kivánt jó éjszakát, Lancry gróf az épület külön
osztályába vezettetett, Diana szinte távozott termeibe.
Kevéssel azután némaság lőn Veronban.
* * *
Ki ezen sötét és zivataros éjszakán a barbeauxi erdő kanyarulatánál,
mely Veron felé vezet, állott volna, egy köpenyébe burkolt lovagot
kellendett észrevennie, ki egyenes vágtatva a kastély felé tartott.
Mihelyest a kastély parkjához ért, megcsendesité lova lépéseit, s csak
lasabban haladva közeledett egy jól ismert bejáráshoz, mely keskeny
ösvényen egyenesen az épület éjszaki részéhez vezetett. A bejárásnál
leszállott lováról, s az emlitett ösvényen gyalog ment bizonyos ablak
irányában, mely Diana hálotermébe szolgáltatott világosságot.
Mig ezek künn a szabadban történtek, addig benn a kastélyban Dessort
gróf gyötrő gondolatoktól nyugtalanitva, ismét meggyujtá nem régen
eloltott gyertyáját, felöltözött, s a Diana lakosztályának csarnokába
lépve, csendesen haladott nejének hálóterme felé.
Dessort egész éjen át kártyázott Vitryben, mégis sok mindent látott és
hallott, mi neki nem tetszett. A szerelemféltőknél, ha nem Othellok is,
kevés okok nagy dolgokat következtetnek.
Diana igen ismerheté férjét, s mindig résen kellett lennie; midőn
Dessort gróf a csarnokba lépett, Lancrynak haladéktalanul kimutattatott:
hová rejtőzzék, s a gyertyák azonnal kioltattak.
A másik percben szerelemféltő férj nyitott be hűtelen nejéhez.
Nézzük mi történt ezalatt odabenn.
Anglien herceg – mert ő volt – mihelyest a jól ismert ablak alatt
találta magát, azonnal felpillantott, meggyőzendő magát, egyedül van-e
Diana?
A gyertyák e felpillantással egyszerre oltathattak ki.
Egyedül van és aluszik; kisded levélkét gömbölyü kőre boritott s azt
többször próbált ügyességgel dobá be az ablakon.
Dessort gróf mindent hallott. Midőn gyertyavilág lett, ő nyult a kő és
cédulácska után, ő olvasta el.
„Asszonyom!
Holnap víni fogok, nem az ön, hanem saját becsületemért; halhatatlan nem
vagyok, s igy megtörténhetik, hogy elesem, mely esetben igen
restelleném, ha bizalmas levelkéim idegen kezekbe kerülnének; legyen
szives asszonyom azokat gombolyagba kötni s lehajítani, cserében az ön
levelkéit fogom haladéktalanul átszolgáltatni.