1812. aug. 20-kán egy bükkaljai szegény oláh falucskában ismeretlen
idegen telepedett le. Az izlés és csin, melyel a kibérlett lakban
szobáit rendezé, öltönyeinek választékossága, ezüstnemüi s egyéb
ingóságai nyiltan elárulák, hogy előkelő családból kellett származnia,
vagy idejekorán saját buzgalma, s a körülmények nyomán oly állást vivott
ki a társaséletben, melyben anyagi előnyök mellett szellemi kincseket is
szerezhetett.
Ezen falucskában, mint tulajdonában egy művelt előkelő család is lakott,
Tormayék. A család főnöke Tormay Gergely több gyermekeken kivül egy
szeretetre méltó leánynyal is birt, – a 16 éves Máriával, ki 1811-ben az
egész év folyama alatt Pesten tartózkodott, s nagynénje házánál
gyakrabban találkozott Zakariással. A nagynéne e gyakori találkozásból
egy rendes ismeretségnél egyebet nem következtetett, miután a háznál
több felnőtt leányok is találkoztak, s Zakariás mindnyájoknak inkább
udvarolt, mint Máriának. Minthogy ok nem szolgáltatott legkisebb gyanura
sem, – Pestről Tormay Gergelylyel váltott levelekben a nagynéne egy
szóval sem emlékezett Zakariásról, miért az, midőn az oláh falucskában
megtelepedett, egészen ismeretlen volt a Tormaycsalád előtt.
Volt-e hatással a Máriávali ismeretség e megtelepedésre? bizonyosan nem
állithatjuk, annyi igaz, hogy egy évig Zakariás egyetlenegyszer sem
fordult meg Tormayéknál, s egészen elzárt életet élt, könyvei s
magánérdekei közé temetkezve.
Mint majd minden idegen, Zakariás is némi rejtélyes szinben állott a
falucska lakossága előtt, főleg midőn orvosi ismeretei is hirbe jöttek,
– minek alapul szolgált egy a faluból származott nőcselédjének nagy
betegségből történt kigyógyitása, s több szerencsésen sikerült
orvoslatok, melyekre ez uton a lakosság által egyszermásszor
felszólitatott.
Történt, hogy Tormay legkiseb gyermeke, egy kedves kis fiucska Anginát
kapott. A betegség halál kimenetet gyaníttatott, oly sebesen haladt
előre, miért, miután közel orvos nem találtatott, hogy e szeretett
gyermek életét megmenthessék, mások javalatára Tormay Zakariáshoz
folyamodott.
Zakariás a felszólitás után haladéktalanul megjelent egészen fekete
gálában, mely öltözet neki rendkivül jól állott. Nem leend fölösleges
Zakariás külsejéről röviden szólanunk. – Mintegy 32 éves lehetett,
nyulánk magas testalkatu. Rövidre nyirott hollófékete haja, olájszin
bőre, magas homloka; vékony szegélyü szája, romai orra, spanyol szakála
és vékony bajusza oly kinézést kölcsönzének neki, mely által, főleg nők
között, mindenkor kedvas szokott lenni. Gondoljunk még ezek mellé csengő
érc-organumot, kellemes kiejtést, könnyüséget mozdulatokban és
társalgásban, s azonnal fogalmunk lehet Zakariás physicumáról.
Az idegen a gyermeket a Kalomell segitségével pár nap multával tökéletes
egészségben adta át szüleinek. A szóbeli hálálkodás minden nemeivel
elhalmoztatott, sőt jelentős és becses ajándokokkal is megkináltatott,
melyeket azonban a leggyöngédebben utasitott vissza.
Uram, ön bizonyosan gyülöli az embereket, s kerüli a társaságokat,
különben nem igyekeznék oly elvonultan s magánosan élni?
Az ismeretségeket nem keresem, de ha önkint jőnek, szivesen elfogadom, s
igyekszem azokat megtartani. Igen korán megtanitott az élet, mennyire
bizhatni a nagy tömegben, a tapasztalás pedig: mennyivel biztosabb azon
boldogság és megelégedés, melyet a magány és elzárkozottság, mint melyet
a gyakori közlekedés és társas élet nyujtanak.
Szerencséltessen ön bennünket gyakrabban becses megjelenésével, s mi
igyekezni fogunk önt az ellenkezőről győzni meg, a nélkül, hogy az által
az általánosságot tekintve, önnek igen bölcs nézeteit megváltoztatni
ohajtanók.
A legjobb szabálynak is vannak kivételei, s ezen kivétel nekem nem csak
örvendetes, hanem kedves is fog lenni.
Az első látogatás, s illetőleg elválás után Tormay az udvarról e
szavakkal nyitott be övéihez. Nekem ezen ember tetszik, hideg ugyan, de
őszinte, s nem ragaszkodik a társas élet sok kivetni való üres
formáihoz, – meglásd nőm, nekünk még igen sok jó órát fog szerezni ez az
embergyülölő ezermester.
Mert gyermekemet visszaadta anyai szivemnek, az én kedvezésemet őrökre
biztositván, részvétemre minden időben számolhat.
Mária egy szót sem szólott. Mosolygott… s titkos öröm sugárzott szép kék
szemeiből.
* * *
Az egész vidéken Tormayéké volt az egyetlen ház, hol Zakariás gyakrabban
megfordult. Rövid idő lefolyta alatt mindenki részvétét és barátságát
megnyerte, s különösen a hosszasabb téli estéken érdekes elbeszéléseivel
sok kellemes órákat szerzett a háziaknak. Senki azonban annyira nem
örült jelenlétének, mint Mária, s távozásakor esdeklőbben senki sem
tekintgetett utána. Mi okból? talán nem is volna nehéz kitalálni – de a
kedves gyermek még távolról sem gyanittatá, hogy Zakariást már Pesten
ismerte, s hogy körében már több órákat töltött légyen el. A
szerelmeseknek majd mindig vannak titkai, Mária és Zakariás pedig
szerették egymást, miként azt egy rövidke magányos együttlét alatt be is
vallották.
Kellemetlen januári délután volt; hideg éjszaki szél sürű hópelyheket
szórva ide s tova süvöltött keresztül kasul a falucska néptelen utcáin,
mely fölött a rengeteg százados tölgy és bükk lombtalan fái között
olykor olykor éhes farkasok vonitásai hangzának. Ezen évszaknak is
megvan az ő szépsége és regényessége, mint a tavasz, nyár, és ősznek. A
tavaszban a természet teremtő ereje s költőisége, a nyárban szelidsége,
az őszben a feloszlás s mulandóság poesise, a télben költői vadsága
gyönyörködteti lelkünket. Visszaálmodjuk mult napjainkat, élvezzük a
jelent, vagy elmerengünk a jövőben. Szeretünk, élünk, s meghalunk.
Az öreg Tormay egy generalis farkasvadászat örömeit, és gyötrelmeit
osztotta meg a nemes megye magistrátuálistáival, háromszor is ismételve
nejének, hogy solid vacsorával várakozzék reá, miért a gondos
háziasszony kora délutántól férje hazajöveteléig folytonosan a konyhában
tűz körül forgolódott, s kedves vendége Zakariás mulattatását Mari
leányára bizta, ki ezen bizalomnak végnélkül örült.
Zakariás és Mária egy vigan pattogó száraz gyertyánfával zsúfolt ősi
stilben készült kandalló közelében ültek, egymás szomszédságában.
Zakariás jobb kezében tartá a leányka balkezét, s már előbb megkezdett
beszédét mindinkább növekedő tűzzel folytatá:
Igen Mária, én önt boldoggá ohajtom tenni, végtelenül boldoggá; – legyen
szivemnek minden dobbanása, minden gondolatom, minden érzelmem egyedül
öné, – nevezze meg a helyet, az embereket, és én ott azok körében
kivánok, azok társaságában fogok önnel élni, csak azt tudjam, hogy
szeret, hogy egyedül, hogy végtelenül szeretni fog. Erre feleljen nekem
kedves Máriám, csak annyit mondjon „igen“ vagy „nem.“
Mária gyöngéden elpirult, lesüté szép nagy szemeit, melyekből könyüi
akaratlanul megeredtek.
Az anya e pillanatban lépett be a konyhából, tanuja lőn leánya
könyüinek, a legnemesebb öröm könyüinek, de melyeket oly nehéz
megkülönböztetni a fájdalom és szenvedés könyüitől, midőn a lélek belső
állapotát nem ismerjük…
Mi bajod kedves gyermekem? – az istenre uram, mi, szóljon, mi történt
szeretett Máriámmal?
Semmi rosz, asszonyom. E könyük, melyek a fájdalom könyüinek látszanak,
az én boldogságomnak milliókat érő könyüi, e könyükben vallotta meg
nekem Mária szerelmét, e könyükben biztositotta boldogságomat.
S az anya, Zakariás és Mária igen sokat és igen sokáig beszéltek
lelkesedve a szerelemről, Zakariás őszintén derült arccal vallotta be
terveit, Mária végtelen szerelmét, s még a két szerető örömittasan
merengett egymáson, a nem kevésbé boldog anya nyugodtan távozott kedves
férje kellő fogadására.
Tormay az igért órában megérkezett, s bár a mindenkor nevezetes
farkasvadászatról végetlenül hosszasan kezdett beszélgetni, mégsem birta
az anya és leány türelmét kifárasztani annyira, hogy azok titkukkal elő
ne állottak volna, remegve és gondosan lesve le a férj és atya
arculatjáról minden gondolatot.
Zakariás ellen legkisebb kifogásom sincs – ő ugy látszik, müvelt,
becsületes ember, nem tudom ugyan körülményesen kicsoda, s képes-e
leányomat családjához képest illendően eltartani, s foghatja-e
boldogitani; de az elsőt nem lesz nehéz megtudni, a második pedig
közelebbről érdekli leányomat, mint engemet. Ő pedig nem fog saját
magának boldogtalanságot akarni, s mielőtt ily fontos lépést tenne,
számot vetend magával, én egybekelésöket nem ellenzem Máriám, ha
Zakariás olyan ember, mint a milyennek látszik, s az az ember, a kit az
ég neki rendelt, ugy táncolni fogok magam is lakodalmotokon. Holnap még
többet mondandok, – mert most átkozottul fáradt vagyok, s jobban ohajtom
a nyugalmat bár minő egyéb érdekeknél.
Kevés idő mulva Mária Zakariásról álmodott, Tormay pedig egy ordas
farkast lőtt, de melynek bőrét nem jó leendett előre meginni, mert az
első ébredéskor már az is elveszett.
* * *
Zakariásnak a világon egyetlen barátja, egyetlen biztos embere volt,
Pauli nevü inasa. Urának életviszonyaiba és titkaiba kora gyermekségétől
be lévén avatva, jelentős hatást látszatott felette gyakorolni. – A
fenebb emlitett szerelmi vallomások után mintegy három héttel Pauli egy
szorgosan couvertezett levéllel nyitott be urához, s miután az ajtót
maga után gondosan betette, s figyelmesen körültekintett volna, közelebb
lépett Zakariáshoz, ki elnyujtozkodva hevert a pamlagon, s a rejtélyes
Zanoni memoirjeit olvasá.
Uram egy levél Olaszhonból Kamozzitól; – ezeret mernék egyre feltenni,
hogy e levél fontosságokat tartalmaz, Kamozzi okos ember, s csak akkor
vesztegeti a papirost, midőn tudósitásai elkerülhetlenek.
Zakariás hévvel ragadta ki a levelet inasa kezeiből, s miután a cimer, s
pecséten hiuz tekintettel végig szaladt volna, legkisebb gondolkodás
nélkül feltörte azt.
Uram, mielőtt a levelet elolvasnád, engedj pár szót szólanom. Meglehetős
régen nyomja valami lelkemet, félek, hogy jöhet idő, midőn kérelmemre
azt mondhatnád: késő Pauli, előbb kell vala szólanod!
Zakariás az asztalra helyezé a levelet, s átszuró tekintetet vetett
inasára, kit azon tekintet legkevésbé sem zavart meg.
Beszélj Pauli… egészen fül vagyok!
Uram emlékszel, azt igérted, hogy egészen magadba zárkozott életet fogsz
élni, kerülni fogsz minden ismeretséget, kerülni az emberi társaságokat;
magad tudod mennyire kivánatos volt, hogy ez igéretet, e feltételedet
megtartottad legyen; de te bizonyos idő óta arról egészen
megfeledkeztél, s gyakorta emberek közé tévedsz, sőt Tormayék házánál
pár hete szinte napos vendég lettél. Uram mi ennek oka?!
Pauli, voltál valaha szerelmes?!
Egyetlen egyszer Fiesole legszebb gyermekébe az alig 15 éves, Biankába…
istenem hol vannak azon szép napok!… Bianka hütelen lőn hozzám, s én… de
minek beszéljek, hiszen te mindent tudsz, kivüled titkomat csak isten
tudja. A halottak nem fecsegnek.
Te okos ember vagy Pauli, de azt csak megismered, hogy nem minden nő
egyforma!
Nincs falevél, mely mindenben hasonlitana egymáshoz, de azért minden
falevél falevél, minden nő – csak nő, uram, ki nőhűségre épit, homokra
épit, azt mondja a példabeszéd, azután meg az emberek is az
állatországhoz tartoznak, azután meg ki maga kárán tanul, többnyire
bolond szokott lenni. – Uram az idő mindent feledékenységbe taszit, még
egy pár év, s nyugodtan felléphettünk volna, ha Olaszországban nem is,
de a világ más részében akárhol.
Igazat beszélsz Pauli, de tudnod kell, hogy én Máriát nőül veendem; a
pénz ha csak magunk nem csináljuk, nem tart örökké. Mária pedig gazdag
leány. Kérlek jó Pauli, hagyj magamra, ha szükségellek, híni foglak.
Pauli távozott. Zakariás elővette a levelet, s annak következő
tartalmát, minden legkisebb habozás nélkül végig olvasta.
Milano, decemberben 1812.
Én kedves barátom Luigi!
A rendőrség a mult hetekben nyomába jött, hogy Magyarországon
tartózkodol, s ha jól értesültem, személyes leirásod mellett,
arcképmásosodat is megküldötte a bécsi rendőrségnek. Tudva lévő
gyilkolásaidon kivül még három ujabb erőszakos rablást, és egy
gyilkolást bizonyitottak be ellened a meghitelt tanuk; légy szemes, és
vigyázz magadra.
Barátod Kamozzi.
Zakariás csengetett, Pauli megjelent.
Jó Pauli készen tartsd mindenemet, nem tudom mely percben indulunk.
Máriávali egybekelésemet siettetnem kell. Igazságod volt, Kamozzi igen
fontos ujságokat ir. Vedd e levelet, s olvasd.
Pauli aként cselekedett, miként mondatott.
Rólam egy szó sincs a levélben; annál jobb, szerepet cserélhetünk;
keresett és üldözött személyek sokkal könnyebben rejtőzhetnek el inas,
mint uri álarc alatt.
Add elő felöltönyömet, még e pillanatban értekeznem kell Máriával. Ő
szeret, bizonyosan hajlani fog kérésemre, s az esküvőre határozott tiz
nap helyett holnap, vagy legfeljebb holnapután esküdhetünk.
Uram! – vága közbe hirtelen Pauli – vigyázz magadra és légy szemes, a
szerelem a boldogság helyett, sok nagy embert vitt már vérpadra, pedig
te értted, lelkemre mondom, kár volna, előtted még sok szép évei állnak
az öröm-, s gyönyöröknek.
Zakariás kevéssel, e rövidke párbeszéd után, csinosan öltözködve
bekopogtatott Tormayék társalgási teremébe.
A sors ugy akarta, hogy bizonyos időre egyedül lehessen Máriával;
Zakariás sietett e kedvező percet felhasználni.
Mária, menyasszonyom vagy, ujjodon szerelmem, végetlen szerelmem záloga
ragyog, akarod-e vőlegényednek egy igen jelentős, de nagyfontosságu
kérését teljesíteni.
Tormay a mellékszobában a „Bécsi Curir“t olvasta.
Ha kérésed erőmet nem haladja a teljesitésben, s az szüleim jóváhagyását
is megnyerheti, szólj Zakariás, örömömre szolgáland kérésed
teljesiteni?!
Pestről tegnap, anyagi érdekeimet igen közelről tárgyazó tudósitást
vettem, ezen levélben értésemre adja bizományosom, hogy egy hét alatt
személyes jelenlétem fenn elkerülhetlen. Te tudhatod Máriám, mit tesz
vőlegénynek menyasszonyától az eskü előtt hosszasabb időre válni el, –
eltérni az utról, mely az üdvösséghez vezet. Csak akarnod kell, s én
nyugodtan, boldogan távozhatom; ha vélem jösz, kétkedés, gyötrelem és
remegés helyett örömet és megelégedést viszek kebelemben; vélem pedig
csak ugy jöhetsz, ha nőm leszesz – a határozott tiz nap helyett,
esküdjünk meg holnap, vagy legfeljebb holnapután miután felmenetelemet a
lehető legjobb esetben sem halaszthatom pár napnál továbbra.
Részemről legcsekélyebb ellenvetésem sincs, a boldogság igen korán soha
sem jő, ha atyám s anyám akarja, én szivemből teljesitem kivánatodat.
Egyesült erővel mindenkor többet vihetni ki Máriám, együtt menjünk
szüleidhez – okaimnak, melyek fontosak s melyek téged épen ugy
érdekelnek, mint engemet, bizonyosan engedendnek a jó szülők.