Az út porából egy nyavalygó, vonagló alak fölemelkedett a könyökére.

Küllő mester volt, a kinek a fejét hasította be a kard. Csupa vér volt

az arcza és csak a fehér foga vicsorodott ki, a mint torzul mosolygott.

Hörögve kiáltotta a kocsi után:

– Nagyságos úr… vidám lakodalmat!

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

16 |ifú szomorúan |ifjú szomorúan

47 |elközönt Jenőtől |elköszönt Jenőtől

119 |hevertak szanaszét |hevertek szanaszét

153 |Melaine grófnőről |Melanie grófnőről

166 |csak akkar |csak akkor

166 |gazember! |gazember!»]

Apostol a Hódságon: Regény · 第 7 / 7 段