Az ész csak lassan hat, és a különböző álláspontok és nézetek közt
gyakran eltéved, vagy nem birván áttekinteni tárgyát, elfárad. Nem így
az érzés; ez gyorsan cselekszik s mindig kész is a cselekvésre. Arra
kell tehát törekedni, hogy az igazságot _eszünkkel_ megismerve, azt
azután _átérezzük_; oltsuk be a hitet szivünk érzéseibe, mert különben
hitünk mindig bizonytalan s ingadozó lesz.