A jövendölések, a csodák és vallásunk egyéb bizonyítékai nem olyanok,
hogy elmondhatnók rólok, miszerint mennyiségtanilag meggyőző erővel
birnak. De csak azt engedjétek meg nekem, hogy elmondhassam, miszerint
nem vétünk az észszerűség ellen, ha e bizonyítékoknak hitelt adunk. Van
bennök világosság és homály egyaránt, hogy némelyeket megvilágítson s
másokat homályba burkoljon. De a világosságuk olyan, hogy túlszárnyalja
a homályt, vagy legalább is egyenlő azzal. És ennélfogva az ész nem
mondhatja azt, hogy ne kövessük a vallást; erre más nem birhat rá
bennünket, csak a rideg anyagiság és a gonoszlelkűség. Arra nézve tehát
elég világossággal birunk, hogy a nem hivőket nyugodt lelkiismerettel
elitéljük; de arra nézve nem, hogy őket a vallás részére megnyerjük. S
ebből kitünik, hogy a hivőket nem az ész, hanem a kedély készteti a
vallás követésére; és a nem hivőket nem az ész, hanem az anyagiság és a
gonoszlelkűség készteti a vallás tagadására.