Ha az ember tökéletes lenne, elérhetné a boldogságot s eljuthatna az
igazsághoz. És ha egészen tökéletlen lény lenne, nem volna meg benne sem
az igazságnak, sem a boldogságnak eszméje. Ámde, szerencsétlenségünkre,
él bennünk a boldogság eszméje, de azt elérni nem birjuk; érezzük az
igazságot, de megvalósítani nem birjuk, nem lévén képesek sem arra, hogy
biztosan tudjunk valamit, sem arra, hogy egyáltalában semmit sem
tudjunk. Arra enged ez következtetni, hogy valamikor a tökéletesség
állapotában voltunk, de onnan kiestünk.