A hivatalnoki kar jól ismerte ezt a gyöngeséget. A hivatali egyenruha, a
nagy paloták, a hol itéletet mondanak, a liliom és egyéb jelvények: mind
szükségesek a hivatal fényének emelésére. Az orvosok sokszor már csupán
hosszú öltönyeikkel és öszvéreikkel, a tudorok négyszögletű tudori
kalapjaikkal és bő ruhájokkal is hatást tesznek.
Csak a ki az erővel is tehet hatást, az mellőzi az öltözékek fényét. Így
a mi királyaink soha sem keresték a külső fényt. Nem öltöztek különös
ruhákba; de kisértették magokat testőreikkel, a kik a többi fegyveres
erővel remegésbe hozták a legbátrabb népet is. Nemcsak a ruhájok
királyi, hanem az erejök is. Ki mondaná, hogy a többi emberekhez hasonló
a szultán, a kit büszke szerályában negyvenezer janicsár környez.
Ha ott volna az ő részükön a kétségtelen igazság, ha az orvosok valóban
tudnának gyógyítani, nem volna szükségök hosszú öltönyeikre s arczuk
komoly, ünnepélyes kifejezésére: tudományuk hatalma már magában véve is
megszerezné tekintélyöket. De tudományuk csak képzelt, látszólagos
lévén, szükségök van a formaságokra, hogy a képzeletre hatva szerezzenek
magoknak tekintélyt.
És vajon, ha a négyszögletű tudori kalappal látunk egy ügyvédet, nem
vagyunk-e azonnal jó véleményben tudománya felől?
A svájcziak sértve érzik magokat, ha nemes embereknek mondják őket, és
azt hiszik, hogy csak a polgári rend az, a mely magas törekvésekre való
képességgel bir.