A nép megszokta a királyt kiséretével együtt látni; a testőrség, a
fényes kiséret tiszteletet és félelmet kelt a népben, a mely, ha aztán
egyedül is látja fejedelmét, ugyanazt a megszokott tiszteletet és
félelmet érzi; mivel gondolatban a királyt testőreitől s a fényes
kisérettől nem választja külön. Ennek tehát természetes oka van s innen
származnak az ily szokásos mondások: «A fejedelem arczán ki van fejezve
az istenség jellege» stb.
A királyok hatalma a nép józan eszén és esztelenségén alapszik, de
sokkol inkább esztelenségén. A legnagyobb dolgok e világon mások
gyöngeségére vannak, mint alapra építve és ez az alap nagyon biztos;
mindenkor biztos alapul lehet venni a nép gyöngeségét; a mi csupán az
észre van alapítva, az sokkal gyengébb alapon áll.