Békés északi részén, ott, hol Doboz fekszik, van a régi sáncz, melyet a
nép Sámson várának nevez, e váron túl van a Feketeember gödre.
E gödörből estve, mikor a nap lement, tisztafekete ember járt ki az
erdőre, ki senkinek sem vétett soha s mikor a hajnal hasadni kezdett,
ismét visszabujt a gödörbe.
Ebben az időben a gyulai várban volt egy basa, aki e vidékre gyakran
kijárt vadászni; egyszer azonban a Fekete-Körösön hajóra ült s a
révésszel, öreg magyar emberrel összeveszett. Már Sámson vára és a
Feketeember gödre mellett mentek, mégis csak veszekedtek. Erre az öreg
az evedzővel kiütötte a basát a hajóból s megfojtotta.
Ezóta a Feketeember nem látogatott ki a gödörből.
Néhány száz lépésnyire a gödörtől az erdőben van egy kis tisztás hely
közepén egy odvas fa töve; mikor még a fa állott, itt pihent az elfáradt
basa.
A fát azóta kivágták, de a fa környékét Basafája környékének mondják ma
is a doboziak.
(Ipolyi A. gyüjteményében 585. sz. Győrffy Károly gyüjt.)