Egy szegény embernek három fia nem tudván másképen kiélni, egy folyón
hídat készítettek s minden átmenőtől egy aranyat követeltek.
Első nap a legöregebbik ment vigyázni s egy a hídon keresztülmenni akaró
öreg koldus nem lévén képes megfizetni, kérte, hogy bocsájtsa át három
tudomány megtanításáért; de ez nem tágított, hanem megvette rajta az egy
aranyat. A másik szinte aszerint cselekedett.
A legfiatalabb, kit legbutábbnak tartottak, elfogadta a három tudományt,
hazamenvén, bátyjai halálra keresték; azonban használván tudományát,
megrázkódott, arany galamb képében kirepült az ablakon.
Később tehenesnek szegődött be a királyhoz.
Egyszer történt, hogy a királynak futárra volt szüksége, ki idegen
országban özvegyen élő leányához, a királynéhoz menve, adja neki tudtára
a különben el nem kerülhető veszedelmet.
Mindenütt embert keresett, de nem talált, míg a tehenes magát be nem
jelentette.
Most lóválasztásra került a sor, ő a legocsmányabb lovat választotta s
kivitte az erdőbe a legnagyobb fűre; azután maga pedig átváltozott
nyúlnak, galambnak, majd szarvasnak; ha az egyik állat képében elfáradt,
a másikra változott.
Végre elérkezett a királynéhoz, ki beleszeretett a tehenesbe, emlékül
egy félig törött gyűrűt adott neki ajándékul, a tehenes meg háromszor
megrázkódván, arany nyúlszőrt, arany galambtollat s halpikkelyt adott
neki.
Ezzel elbúcsúztak, a tehenes fölkereste lovát, mellé feküdt s elaludt.
Arra ment egy öreg katona, átolvasta a levelet, a tehenest megölte,
felült a lóra s meghozta a királynak az izenetet; öregségét azzal
mentette ki, hogy az út fáradalmai megtörték.
A királynak ezután háborúba kellett menni, elment az öreg katona is és
jól vitézkedett a csatában, amiért a király özvegy leányát neki akarta
adni feleségül, de az özvegy királyné felismerte, hogy nem ő az, akibe
beleszeretett, nem vállalta férjül.
Épen, mikor a házasságnak meg kellett volna történni, az Öreg Atyaisten
megparancsolta szolgájának, hogy szedje össze a megölt csontjait s
elrohadt testét agyaggal pótolja ki, leheljen bele párát, támassza fel
halottaiból. Ez feltámasztván őt, utasítást adott neki, hogy miképen
járjon el dolgában.
Koldusruhába öltözött, egy hű szobaleánytól azt izente a
királykisasszonynak, hogy beszélni akar vele, mivel tudta, hogy a
királykisasszony vőlegényétől nem mozdulhat, a kapott fél gyűrűt is
beküldte, mire ez ráismervén mátkájára, kivitte, hogy hozzáment
feleségül.
(Ipolyi A. gyüjteményében 141. sz. 323. l. szerint gyüjt. Varsányi.
Nyitra.)