És látta magát szaladgálni igazgatótól igazgatóhoz, csikorgó hidegben
nyári kabátban, melyre ildomos foltot varrt a Nanetta kis kövér keze.
És látta a kis Nanettát is. Egyszerre csak elébe mosolygott az a helyes
kis arczocska. Látta kaczagó szemét, pittyes száját, gyönyörü fogait és
az örök veres pántlikát a kalapkája mellett.
Különös! Az imént arra sem igen tudott visszaemlékezni, a mi két órával
ezelőtt történt vele, és most mintha csak előtte állna a nagy pohárszék,
a kakukkos óra, a fehér csipketakarós ágy, Cherubini egy ujságból
kivágva, s a piaczi virág a festett cserepekben.
Mintha egyéb se hiányzott volna, csakhogy: »Tessék! Isten hozta, fiatal
úr!« – belépjen a régi szobájába. És látta, a mint szemközt könyökölnek
a kis görbe lábu asztalkájukon, vacsora után, a vasárnapi fél lirás bor
mellett. Nanetta nevet és ő handabandázik. »Tudod, Nanetta, ha majd a
_Gladiátor_t előadják, veszünk egy nagy álló tükröt, egy virágasztalkát
és porczellánt tizenkét személyre. Tudod-e, hogy akkor nagyon sok
pénzünk lesz?! És soha ki nem fogyunk a pénzből, mert meglátod, ha a
_Gladiátor_-t előadják, én híres ember leszek.« Nanetta kaczag és azt
feleli: »Hagyj nekem békét a szamár gladiátoroddal!« Ő elkezd
vitatkozni: »Ne bántsd a gladiátoromat.« És Nanetta: »Ó, ismerem már ezt
a híres gladiátort!« Aztán nevetnek, mert mindig nevetnek…
A szegény kis Nanetta! Vajjon hová lett?! De hát hová lett a tavalyi
hó?!…
A messzeségből még mindig hallatszik a füttyszó. A virágos kedvű úr most
már a gladiátor dalára gyújtott rá, melyet a vándor tenoristák annyira
elkoptattak:
Ha visszatérek a porondról,
Csókod lesz a pályabér…
A dal egyre távolabbról és távolabbról hangzik, végre elhal. És a Piazza
ismét csöndes.
* * *
A marchese, elolvasván a tőzsde-tudósitást, fölkelt s megindult az
erkély felé. Ugy találta: ideje, hogy az öreget kiszedjék a
pokróczokból, s dunyhái közé tegyék.
De alig tett pár lépést, álmélkodva állt meg az erkély nyitott
ajtajánál. Aztán oda intette magához Girolamot s igy suttogott hozzá:
– Nézd csak, nézd!
Az öreg halkan fütyörészett s a bárányfelhőket nézte, mialatt két nagy
könnycsepp gördült végig az arczán.