Karácsony estéjén, egy órával később, hogy Miss Lilian – a
keresztségben: Zsuzsánna – áttette tanyáját a borbélyhoz, a púpos magára
vette köpönyegét, keresztül haladt a keményre fagyott udvaron, s
benyitott a vadak bódéjába.
Tolvajlámpát vitt magával, s a falhoz lapulva, óvatosan haladt előre.
Nem akart közel érni a ketreczhez; gyűlölte, de tisztelte Bobot.
Az oroszlán aludt.
Miről álmodott? Zsákmányról? Halálos marakodásokról, gőzölgő vérről,
szétmarczangolt óriási kigyókról? Vagy édes dulakodásokról, játszi
oroszlánkisasszonyokkal, a kik a párzás szilaj örömében bömbölésükkel
megreszkettetik a csalitot? Bizonyára a sivatagban járt, a napfényben, a
forró homokon. A messzeségben a kaffer kunyhókat látta s nem érezte a
lába sebét.
A púpos, a tolvajlámpa gyér világánál, bepislogott a ketreczbe, a hol a
sötét tömeg nyugodott. Settenkedő lépését alig lehetett hallani; a vad
aludt tovább. Aludt s nem gondolt rá, hogy annak, a ki nem tudja
megkeresni kenyerét: nincs joga élnie.
– Aludjál – mormogott a púpos – ma alszol utoljára ilyen édesen! Hogyan,
barátom, te elveszed előlünk a táplálékunkat, a meleget, s ráadásul
szétkergeted a társulatomat?! Nem, Bob czimbora, ez már nem járja, ez
egy kicsit sok. Ezennel felmondom a barátságot. Miért pazarolnám tovább
is terád keservesen szerzett garasaimat? Hogy egy szép nap leharapd a
kezem? Köszönöm szépen. A Miss rám nézve meghalt, tehát vége a
komaságnak. A Miss beszélhet akármit. Hogy bevigyelek a városba s
eladjalak az állatkertnek, vagy a múzeumnak? Ugyan ki ad pénzt érted:
egy ütött-kopott, vén oroszlánért! Annyit se kapnék érted, a mennyibe az
ellátásod kerül, a mig túladhatnék rajtad, nem tudom, mikor. Nem, nem,
Bob, végezzünk. Végezzünk minél hamarabb s végezzünk zaj nélkül, a hogy
urakhoz illik. Minek tudja meg a világ, hogy véleménykülönbségek vannak
közöttünk? Ez fölösleges. Mondjuk, hogy beteg vagy, Bob, hogy nagyon
beteg vagy. Nem vagy már mai csirke; nem mondható váratlan
szerencsétlenségnek, hogy időd betelt s órád megérkezett. S elmúlásod
fájdalomtalan lesz. Tudod, a guillotine-t jobban szerettem volna, de
hagyjuk az erőszakosságot. Értettél? Nem? Mindegy. Végezzünk, Bob.
Odament a kemenczéhez, mely a rekeszt melegitette s szép csendesen
eloltotta a tüzet.
Hajnal felé az oroszlán fölébredt s megrázta a sörényét. Fázott.