A legsötétebb gondolatok a legcsábitóbbak. Az örvény mindig jobban vonz,
mint a forrás. S Dom Gil, számos üveg xeresitől megittasodva, makacsul
megmaradt fekete elhatározása mellett.
Csakhogy volt egy kis bibéje a dolognak.
Dom Gil értett ezer dologhoz, tudott mindent, Dom Gil gyönyörü
közjátékokat irt, s zöld nadrágja a legszebb zöld nadrág volt egész
Portugalliában. De mivel rendet tartott a tanulmányaiban, s a hívságok
tanulmányozását kilenczvenedik évére tartotta fenn, Dom Gil nem igen
tudott különbséget tenni szoknya és szoknya között.
– Tanácsot fogok kérni Dom Sanchotól.
Ez a Dom Sancho nevezetes ember volt. Egész nap a kávéházban ült és
folyvást hunyorgatott. Nagyra becsülte a Dom Gil zöld nadrágját, s tele
volt kiváló erényekkel.
– Ó, Dom Sancho – kérdezte tőle Dom Gil – ért-e ön a kicsinyes
hívságokhoz?
– Fölötte – válaszolt Dom Sancho. – De semmit se tudok jobban, mint az
asszonyra vonatkozó tanulmányokat. Tudom, mit mondanak róla az
egyházatyák és a szent inkvizitorok, s képes vagyok értekezni róluk úgy
a történelem, mint a bölcsészet és a néprajzi tudományok nézőpontjából.
Nem titok előttem a hét asszonyi szépség, s könyv nélkül tudom a
hetvenhét módot, a melyen megnyerhetni őket. Félelmetes tudós vagyok e
tekintetben.
Dom Gil nagyra becsülte a Dom Sancho itéletét, mert nem volt ismeretlen
előtte, hogy Dom Sancho nagyra becsüli az ő zöld nadrágját. Azért
ilyeténképpen szólt Dom Sanchohoz:
– Asszonyt keresek.
A meglepő kivánság Dom Sanchot nem hozta zavarba:
– Menjünk a Szent-Izidor-kávéházba – szólott.