A kis pásztor a fűben feküdt és nádsípját fujta. Egyszerre észrevette,
hogy’ messziről, a Fellegvár felől, három kis pillangó száll le a rétre.
Egy vörös, egy sárga és egy fehér. A hogy közelebb értek hozzá, látta,
hogy nem pillangók azok, hanem három kicsi grófkisasszony.
A kis pásztor leeresztette a nádsipot s eltátotta a száját. Nem mert
lélekzeni a fűben; csak nézte őket.
A kicsi grófkisasszonyok vigan ugrándoztak a harmatos gyepen. A
legnagyobb, a vörös ruhás, megfogta a szoknyácskája szélét s danolászva
tánczolt. A középső, a kin sárga ruha volt, virágokért szaladgált s
szőke hajába egy csunya pipacsot dugott. A legkisebbik, a fehér ruhás,
ugy futkosott körülöttük, mint egy édes kicsi nyul.
A kis pásztor csak nézett. Nádsipját elfelejtette, és félt.
Egyszerre a pillangók fölkerekedtek és odább szállottak. A fűben
rejtőzködő két szem követte őket. Egy darabig messziről, nagyon
messziről, valami vékony, czérnahangu danolászás hallatszott, aztán
eltünt a három piczi pont.
A kis pásztornak úgy tetszett, hogy hirtelen beesteledett. Nem vette elő
a nádsipot, hanem a Fellegvárt nézte, melyet lassankint eltakart az
alkony és a köd.
Aztán felszedelőzködött, nagy lassan megindult hazafelé, és sokáig
elgondolkozott.
Olyan sokáig gondolkozott, hogy e közben a grófkisasszonyok felnőttek.
Egyik a másik után.