képletesen, ha már nincs kiadó lakás, nem tudunk új lakóknak helyet
adni, nem tudunk tetszésünk szerint tanulni, új ismereteket szerezni.
Ugyanekkor azonban egy másik tünemény kezdődik: feledésbe kezdenek menni
hamarosan megszerzett képzeteink. Gondoljunk csak arra, hogy egy fontos
vizsgálat előtt (érettségi, államvizsgák) milyen tanulás megy végbe.
Heteken és hónapokon keresztül éjjel-nappal folyik a szellemi
beraktározás. És mi az eredmény? Vizsga után egy-két hétre chaos lesz az
egész elsajátított anyag és a legnagyobb része már is feledésbe megy.
Mondjuk ez a tanulás vásári munka volt. A tanulás csak akkor maradandó,
ha szerzett új ismereteink associatióba lépnek régibb képzeteinkkel, ha
az új képzeteket a régiekkel hozzuk összeköttetésbe, azaz ha kellően
megalapozzuk ismereteinket. Erre kellő idő, kellő pihenés, kellő
ismétlés, gyakori visszatekintés kell. Mindez nincs meg, nem lehet meg a
vizsgálatokra való készülésnél. _Ez az oka annak, hogy vizsgálati
ismereteink nagy része oly hamar elpárolog, de megmarad a szervezet
destructiója._ Azért vagyunk tehát sok téren oly nagyon feledékenyek,
mert _a tanulás munkája nem volt megfelelő, mert vásári, látszatra
készülő munka volt az egész. És most gondoljuk el: ilyen vásári munkával
áll ki a legtöbb ember az élet vásárjára. Mennyi felületes,
megbízhatatlan munkát kínálnak itt minden téren_, a nélkül, hogy a
csalásra csak gondolnának is! Csoda-e aztán, ha a világ úgy halad, a
mint halad?
De a mint nem lehet bizonyos koron túl tanulni, úgy nem lehet tetszés
szerint felejteni, sem nem lehet emlékezetünk világával tetszés szerint
rendelkeznünk. Nincs emlékezetünk kertjében sem gyomlálás, sem
újraültetés. És hogy ez így van, bizonyára jól van, mert az ön és a
fajfentartásnak ilyen berendezésre van szüksége.
De ha már úgy van, hogy _a tanulás időszakában lelkünk világát sok
felesleges, értéktelen, sőt káros képzettel telítjük meg;_ ha azt
látjuk, hogy _ezen alkalmatlan lakók miatt, új, alkalmas, sőt felette
kivánatos lakónak nincs már hely; ha ettől a felesleges, gátló tehertől
semmiképen nem tudunk megszabadulni_, nem arra kell-e gondolnunk: _mily
más lehetne az emberi élet, mily haladást mutathatna a tudomány, ha ezt
az elpazarolt és soha vissza nem hozható óriási energiát másképen tudnók
értékesíteni_, vagyis, ha ezeket az agysejteket a tanulás korában azzal
tudnók benépesíteni, a mire testünknek és lelkünknek, a társadalomnak, a
világnak valóban szüksége van, a mi haladásunkat, boldogulásunkat
valóban előmozdítaná?!
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: A takarékosság elve a természetben.]
[Footnote 2: Höffding: Psychologie 129. l.]
[Footnote 3: Ch. Fére: Travail et Plaisir.]
[Footnote 4: Maudsley: Die Physiologie und Pathologie der Seele. 453 l.]
[Footnote 5: Die Localisation der geistigen Vorgänge.]
[Footnote 6: Meynert: Uber den Bau der Rinde…]
[Footnote 7: A gondolkodásról. A budapesti kir. Orvosegyesület
Értesítője 1912. oktb. sz.]
[Footnote 8: Ribot: Az emlékezet betegségei.]
[Footnote 9: A gondolkodásról. A Budapesti kir. Orvosegyesület
Értesítője. 1912. okt. sz.]
[Footnote 10: Krafft Ebing: Egészséges és beteg idegek.]
[Footnote 11: A Magyar Filozófiai Társaság közleményei. 1904. évf. 34.
l.]
[Footnote 12: Emerson: Az emberi szellem képviselői.]
[Footnote 13: Charakter und Nervosität. 159. l.]
[Footnote 14: Spencer H.: Értelmi, erkölcsi nevelés 14. l.]
[Footnote 15: Bourdeau: A jelenkori gondolkozás mesterei.]
[Footnote 16: «Az életfilozófia problémái.»]
[Footnote 17: Spencer: Értelmi, erkölcsi és testi nevelés. 9. l.]
TARTALOM.
I. A takarékosság elve a természetben. Szervezetünk energiája. Lelkünk
változásai. Képzeletvilágunkról. A lelki tünemények localisatiója. Az
agysejt tulajdonságai. Képzeteink különfélesége. Képzeteink, fogalmaink
különböző agysejtekben vannak elhelyezve. A feledés menete. A
tanulnivágyás agyszerkezeti szükséglet, mely kielégítésre vár. A
talentumok eredete és képességeink különbözősége. A szellemi erők
gyűjtéséről 3
II. A testi és szellemi erők öröklésének fejlődési fokai. A talentum
keletkezéséről. Tehetségeink mutatják hivatásunkat is. A hivatásunkkal
ellenkező munka erőpazarlás. A figyelem mutatója a tehetségnek. Az
iskola nem a hajlamok szerint adja a lelki táplálékot. A Golgotha
kezdete. Az agysejtek lassan mind megtelnek s jön idő, midőn az új
képzet nem kap állandó helyet 18
III. A végigtanult könyvek. Az irodalomtörténet szellemölő adatai, a sok
regény és dráma tartalma nem nevelő. A történelem még mindig nem az élet
mestere. Nem tudunk objectivek lenni. A tömérdek adat Lexikonokba való.
Minden tudománynak feladata. A nyelvészkedés. Lelkünk birodalmának
tartalma és az energiapazarlás egy hasonlattal kifejezve 27
IV. A gondolathiba, mint az erőpazarlás egyik szülője. Az életnek
tanuljunk. Spencer tanácsai. Mi neveli az észt? Az általános
műveltségről. Képzeteinket nem lehet kilakoltatni, a fölösleges tehertől
nem lehet menekülni. Nem lehet tetszés szerint felejteni. Végeredmény 38