Ez az ifjú arc a maga szűzies friss és hamvas üdeségében is hasonlatos
volt számomra egy maszkhoz, amely hamvazó szerda reggelén eltépetten
hever valami feldúlt mulató-szoba sarkában. Már előre láttam rajta a
tépéseket, a kopásokat és a horpadásokat, a ki nem kerülhető torturák
nyomait, az elferdüléseket, amelyeket hiába próbálna valaki kiigazítani,
a ráncokat és árnyékokat, amiket nem mos el még az éjszaka sem, még a
sötétség sem, mert a sötétben is megmaradnak és élnek, mint valami
nyöszörgés.