Most a Baross-utca felé kell nézni. Varróleánykák, egész fiatalok,
szegények, de bájosak vonulnak át a téren nagy csapatokban ingadozva és
minden tetszenivágyás nélkül. A fiatal urak, az egyetemiek, még mélyen
alszanak hónapos szobáikban. De nem mind. Ketten közülök valami hősi
elhatározásban fölkeltek és a tér közepén a szökőkút mellett várakoznak.
Álmosak, kissé bánják a vállalkozást és semmi kis izgalmat sem remélnek
a találkozástól. Csakugyan a leánykák kedvetlenek és sápadtak, és
sietnek és alig felelnek a beszédre. A fiatal urak reá fognak jönni,
hogy korán kelni nők miatt nem szabad, legfeljebb aranyak lelése miatt.
De akkor is meggondolandó.