Később is gyakran fejtegette előttem azt a nagyszerű tanulságot, amelyet
speciálisan a Zsófi esetéből vont le, de amely minden régebbi és ezutáni
sikerének is pszichológiai alapja volt. Évek mulva, – ó, évek mulva –
olykor sokat gondolkoztam rajta, hogy igaza van-e vagy nincsen-e. S
abból, hogy sokat gondolkodtam rajta – már sejthető, hogy nem nekem volt
igazam, hanem igenis neki kellett igazának lenni.
(1910 december.)