Egész Európa viszhangzott Szobieszky csodaszerű diadalától. Minden
nemzet, minden ország megünnepelte azt. Rómában egy egész hónapig
tartott az ünnepély Szobieszky tiszteletére. Az általa elfoglalt
próféta-zászlót városról-városra hordozták, s paizsát fölemelték a
csillagok közé.
Nem csak Bécset, nem csak a római birodalmat, de az egész
keresztyénséget ez a diadalnap mentette meg.
Csak a franczia hírlapok irták e diadalnapról, hogy azt nem Szobieszky
fegyvere vívta ki: hanem a pápa ő szentsége hathatós imái az egek
urához.
Csak az volt hátra még, hogy Tökölynek adott szavát beváltsa Szobieszky.
Majd mikor a római császárral találkozni fog, majd mikor az kérdezni
fogja tőle: «mivel háláljam meg, hogy megmentetted birodalmamat,
koronámat, trónomat?» Akkor lesz ideje azt válaszolni:
– Tedd boldoggá, tedd szabaddá a te Magyarországodat!
Az ebersdorfi mezőn találkozott össze Szobieszky a császárral. A lengyel
és osztrák hadsereg közepett lovagoltak egymás felé az ünnepélyes
találkozóra. Szobieszky mellett lovagolt a fia, a büszkesége. Azt is be
akarta mutatni a császárnak. Az is az ő ügyéért harczolt.
Egy teljes negyedóráig tartott a találkozás. Szobieszky beszélt a
császárhoz; üdvözölte, gratulált neki, bemutatta a fiát, – s a császár
mindezekre egy szót sem szólt: még csak azt a szót sem mondta neki, hogy
«köszönöm!»
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: E beszély a márcziusi napok előtt volt írva. Csillagászok
csakugyan várják azon nagyszerű üstökös eljövetelét ez évben, mely
minden 296-ik esztendőben egyszer kerüli meg a napot. Lángüstöke másfél
foknyi tért foglal el az égen s lobog mintha a szél fújná.
Ha eljövend, hála az égnek. Magyarhont úgy fogja találni, mint ki az
életet megérdemelte. (1852.)
_J. M._