Emberek leugrálnak, gubás parasztok, nem akarnak tovább menni… Öreg
zsidók otthagyják megváltott jegyeiket s nem mennek előre… Mindenki
követeli, hogy forduljanak vissza… Az összes vészjeleket rángatják,
letépik…
Mintha a honfoglalás népáradata indult volna meg ujra, de oly szomoruan,
oly ijesztően… Hol vannak a fehér lovas diadalmas hősök, hol vannak a
ficánkoló paripás táltosok… Hol a rend, a nyugalom, az okos belátás… Hol
a cél, az Árpád apánk örökének harcos kivánása…
Menekülés, menekülés, rohanás előre, fáradtan és kimerülve,
agyonhajszolt lovakkal, minden szekér rogyásig megtömve, s némán…
Rettenetes némán… Csak mintha a távoli föld nyögne és dübörögne…