_Kelt levelem 1915. év folyamán, december utolsó napján, a jó meleg
dekungban._
Dicsértessék a Jézus Krisztus szent neve.
Kedves anya és kedves kis fiam, tisztellek és csókollak benneteket.
És ez a pár sor irásom az esztendő utolsóján, találjon benneteket erőben
és egésségben, mint nekem van, mert most nekem hálaistennek nincs semmi
bajom, csak az, hogy nem vagyok otthon, kedves anyukám. Ételem, italom,
ruházatom megvan, dolgozni mindig kell, de munka nélkül ugyse ér az élet
semmit, azért nem zugolódom, ismerősök között vagyok, annak örülök, mert
baráti módon jól el lehet legalább beszélgetni a füstös kis svaromkályha
mellett, mert itt bizony egyéb nem jut az embernek, csakhogy képeket
csinálhat a fejében a régi dolgokról és a jó meleg dekungban ugy
üldögélünk kedves anyukám, a hátunkon a bornyu, vagy a zsák, az
oldalunkon a fegyver, de a tüz füstjében csak a ti képeteket lássuk
kedves anyukám, a tüz füstjében mintha te is látszódnál kedves anyukám,
meg a kedves kis fiam és a többi magyarok is mind csak ugy vannak vele,
mert jobban látunk benneteket a gondolatoknak szemeivel, mintha csak itt
volnátok, mert az ember testén csak két szem van, de a lelkében ezer
szem és mind itt vagytok velünk kedves anyukám, kinek-kinek maga
családja, gyereke, tehenek, malacok, apró baromfiak, rokonok, sógorok,
adósság, őszi vetés, méhes, csepegő-csorgó ólfedele, minden, mer látod,
irod, hogy becsorog, ha otthon volnék, milyen könnyü volna azt
bealkalmazni, igy meg csak egyre látom, hogy becsorog. Jaj kedves
anyukám, de csipi a szemünket a tüz füstje, de nem attól van könny a
szemünkben, hanem miattatok kedves anyukám, mert nehéz a ti életetek
minálunk nélkül, mert mink csak tudjuk magunkról, hogy élünk, de nehéz
rólatok a sok gondoskodás, osztán az is hiába. No mán mindegy kedves
anyukám, csakhogy az egésség megvan, az a fő, melyet nektek is kivánok
istentől, kedves anyu és kedves kis fiam.
Mán nem tudok mit irni az esztendő utolsó napján, csak azt, hogy
hálistennek ennek is utána vagyunk kedves anyukám és tisztellek,
csókollak benneteket és üdvözöllek és tisztelem a Nővéredet is a kis
családjával együtt jóegésséggel, hogy éljetek boldogan együtt, szegény
katonánék és tisztelem és csókolom István sógort is a távolban,
jóegésséget és a jóisten segitse őtet is haza mint nevelő apjukat a
családja közé az magas hegyekből, az ágyuknak keménységéből, az olasz
határról és tisztelem és csókolom Farkas édesapádékat és Agocs Mária
édesanyádékat is, akik téged nekem e világra hoztak, jóerkölcsben
felneveltek és kezedet tőlem meg nem tagadták és mindenkor mindenben
csak segitségünkre voltak, jó egésséget, és tisztelem és csókolom az én
kedves kis Mariskámat is, otthon levő utolsó lányukat, akitől az ádáz
sors elragadta szeretett vőlegényét a muszka fogságba és tisztelem és
csókolom a komaasszonyt is jóegésséggel, kinek süti most a farsangi
fánkot és tisztelem és csókolom a kis keresztfiamat is, siratja-e még az
édes apját, vagy a gyermeki sziv könnyen felejt, kedves komaasszony sok
asszonynak van most ilyen bánata az slapner végett és tisztelem és
csókolom Agocs öregapádékat, akik öreg léttekre meg tudták magukat
fosztani a csendességtől s neked felszántották az őszit kedves anyukám,
és tisztelem és csókolom Agocs Lojzi sógoromat is a távolban
jóegésséggel, várva várom hirét, hogy most előkerül a szerb fogságból és
tisztelem és csókolom a családját is jóegésséggel, az összes apró népet,
mert bizony már a széles családból egy ember sincs már odahaza kedves
anyukám, csak az apróságok, meg az öregek és tisztelem és csókolom a
levéliró szomszédasszonyt is sok és friss jóegésséggel, hogy
szerencsésen irhasson többször is nekem levelet ugy ahogy az urának
szokott a messze távolba és tisztelem és csókolom a kis családját is
jóegésséggel és tisztelem Ferenc barátomat is az olmüci kórházban friss
jóegésséggel és félláb nélkül is lehet élni kedves szomszédasszony, csak
szeressék egymást.
És kedves anyukám tudatom veled, hogy az öt kilós csomagot is megkaptam,
december 20-án délbe és igen jól laktam belőle hálá istennek, ami elfér
az itteni koszt mellé és meg volt benne a pogácsa és megvolt a kis cipó
és megvolt a fehér cukor és megvolt a sósborszesz és megvolt a dohán és
megvolt a két skatulya gyufa és megvolt a szalonna és megleltem benne a
megirott levelet és el is olvastam és meg is értettem.
Megértettem én, kedves anyukám, hogy édes apámék nem szólnak hozzátok,
meg hogy nem mennek hozzátok, meg hogy nem nevetnek tifelétek. Csak
nektek egésségetek legyen, kedvesem, gondolom, hogy nem mentek hozzájuk
egy darab kenyérér és kedves kis anyukám, te se ereggy hozzájuk, ha ők
nem jönnek és majd máskor mink is ugy fogjuk őket segiteni, csak engem a
jóistenke haza vigyen má. És azt is megértettem kedves anyukám, hogy Kis
Andrásné, csak az aki volt és tyukja, kakasa, kutyája most is csak átjár
a keritésen és a lyukat nem csinálja be és hogy a szája jár. Ne törődj
ilyenekkel kedves anyukám, de üsd le a tyukját kedvesem, majd eszreveszi
akkor, hogy tisztességesen viselje magát, ha neki nem volt elég annyi
lecke, hogy az urát elvitte a gránát, magam láttam, egy porcikája nem
maradt együtt, sok gonoszságáért ugy szétvitte, mint a vágott hust,
mégse ügyel a felesége se tyukjára, se a nyelvére, hát mit kiván még a
jó istentől, hiszen csak én volnék otthon, majd máskép kotkodálna,
kedves anyukám. És azt is megértettem, hogy avval az adóssággal se
hagynak békét, hiszen ha én hazamegyek majd elrendezem, mert énrajtam
kivül abba senki se lát bele, mer az mán ugy össze van kavarva, mint ha
a töltött káposztát megforgatják kedves anyukám, ilyen hiábavalóságokkal
ne törődj, ügyvédhuncutság az egész, nem szabad mostan perelni kedves
anyukám, csak tán nem tettek olyat, hogy a népeket mind elrendelik a
harctérre, a végrehajtókat meg otthon haggyák, hogy licitálják a
világot, ha nincs aki elibek álljon, könnyü vóna igy, kedves anyukám! De
az ántiját, ide jöjjenek azok az illetők osztán álljanak ide mellém a
stellungba, majd akkor nem fől a fejük a rosszba. Hát e miatt te csak ne
emésszed magad, ugyis van elég baja annak, akinek az ura, meg a sógora,
testvérje, mind a harctéren, egy testvérje a muszka fogságba, osztán
magának kell megemelni a tengelyt, hogy az üdős öregapja megkenhesse a
szekeret.
Mármost nagyon szépen köszönöm a hozzám való szivességedet kedves
anyukám, hogy megemlékeztél Rólam és tisztellek és csókollak, még
ezidáig minden leveleket, amit küldtél megkaptam, de milyen jól esik
mikor leveleidet olvashatom, tehát kedves anyukám, csak gyakran irjál
levelet és külgyél még ha csak lehet görhét, mer arra vagyok kiváncsi,
egy jó kis olajos görhére.
És most tisztellek és csókollak benneteket és csak legyetek nyugottak,
mikor csak lehet mindig irok, még élek, vagy meg nem sebesülök, teremtő
isten már nálunk csak ugy számitják a sebesülést is, hogy ötven forintos
seb, száz forintos seb, ezer koronás seb az olyan, amékkel haza küldik
az embert, még azt hiszem te is megadnál egy pár koronát egy ilyenért
ugye kedves anyukám. De ritka az olyan nap, hogy a fényképeteket meg ne
nézném, mert könnyebb a szivemnek, ha megnézhetem, most nem igen vagyunk
veszedelembe, de ha kell menni, menni kell kedvesem, a hazáért a
magyarnak szenvedni kell, hát mink szenvedünk is kedves angyalom…
Tisztellek és csókollak és még tudatlak, hogy erre mifelénk genge idő
jár, maradok tisztelettel, hü férjed a sirig, isten veled és velünk a
távolban és jobb esztendőket kivánok, mint amilyen most jön még, hogy ne
igy köszönjek hozzátok, de máskép, dehát azt hiszem, most igy is jó,
mert mindig ugy jó a magyarnak, ahogy van! ha máskép nem lehet! Meg kell
nyugodni és el kell viselni mindent kedvesem, ha máskép nem lehet,
fáradságot, éhséget, szomjuságot, hideget, bánatot, megcsufolást,
komisságot, mindent a hazáért, ha máskép nem lehet. Azt hiszem a jó
Jézus Krisztus örömmel néz le mireánk a magas mennyekből kedvesem, hogy
a magyar ember egy zokszó nélkül mindent ugy csinál, mint ő csinálta
szentséges életében, mikor ő is ugy volt, hogy máskép nem lehetett. De
most már ő is fenn trónol az Atyaistennek jobbján kedvesem és valamikor
én is máskép köszöntök ujévet kedves anyukám és kedves fiam, tisztellek
és csókollak jóegésséggel…