– Csehek jönnek – kiáltott az őr.
Erre mindnyájan kinéztek. Zárt rendekben közeledett oldalról, jobbról
egy egész zászlóalj. Erről ismerték meg, hogy mifélék. Ezek itt is
kettős rendekben járnak, tán hogy együtt tartsák egymást.
– Ördög vigye, minek jönnek ezek erre – káromkodtak magukban s nézték,
hogy jön a menet tömör oszlopban. Az oroszok mindjárt itt lesznek a
tüzzel.
Három lovas tisztjük észrevette őket s előre rugtatott.
A hadapródjelöltőrmester feltápászkodott. Ha ezek nem félnek egész
alakot mutatni, akkor nem volna magyar virtus, hogy ők meg itt
lappangjanak. S amit tudott, elmondta.
A nagybajszu, sárga cseh kapitány dünnyögve nézett abba az irányba,
amerre az ellenséget jelezte nekik s minden köszöntés nélkül visszatért
a csapataihoz.
A hadapródjelöltőrmester részvéttel nézett utánuk s odakiáltott még
nekik, hogy ne menjenek zárt oszlopban, hanem bomoljanak rajvonalba…
– Was? – szólt vissza a kapitány, végignézte s elment.
– Teljes fedezés! – kiáltotta a hadapród s maga is bevetette magát az
árkába.
Már hallatszott messziről az égben repülő rémmadár sivitása. Az emberek
ugy meghuzódtak a földben, mint az egerek. Aztán valami negyven méter
magasságban az alkonyati ég mély violasötétségében valami sárgásvörös
fény villant szét s rá éles csattanás.
A magasban eloszlott robbanás után három kerek fehér füstfelhő maradt az
égen.
A hadapród megnyugodva nézte.
– Mintha egy gigász fujt volna játékos kedvében cigarettjéből
füstkarikákat – mondta magában költői érzéssel.
Aztán ujabb dörrenés… aztán csakugy zuhogtak körülöttük a vas
parittyakövek…
Amint csönd lett, a hadapród kiemelte óvatosan a fejét a fedezékből.
Nagy távolságban robbanást látott, aztán még messzebb látta magasra
fölcsapódni a földet. Az oroszok az egész mezőt tüz alatt tartják…
– No ez már semmi! – mondta magában s most ő szólott végig a csapatja
fölött:
– Cic!… Cicic!…
Egyszerre ujra felbukkant a hét bakasapka, s összenéztek.
– Hol a macska?
– Hol van?… Hol a macska?…
Kérdezték össze-vissza, egyre idegesebben.
– Atyaisten – kiáltotta, akinél utoljára volt… – Elszökött.
Mind ijedten néztek körül, mindnyájan megerőltették a szemüket, hogy az
egyre vastagabb sötétségből kihalászszák a kis macska kedves figuráját.
– Cic, – kiáltották – cicic! – cupogatták, szipogatták, csókkal
csupogtatták! – cic, cica, cica!