A huszárnak nem volt pénze, kért a pajtásától egy forintot kölcsön, míg
szerez valahonnan. Elment a kereskedőkhöz s a boltokba bekukucskált,
egyik boltos azt kérdezte: mit keres? A huszár azt mondja: „Ilyen szürke
ruhás boltostól kaptam tegnap előtt egy forintot, mint maga, azt hoztam
meg“. A boltos kapott az alkalmon, hogy mindjárt könnyű szerrel keres
egy forintot, azt mondja, hogy: „Én voltam az, én adtam magának a
forintot.“ A huszár odaadta a boltosnak a forintot s várt egy kis ideig,
hogy mentül többen legyenek a boltban, azután mondta a boltosnak, hogy
adja ide az óráját?“ „Micsoda órát?“ kérdezte a boltos. „Hát azt a 30
forintos órát, a melyiket itt hagytam az úrnál, hogy egy forintot
kölcsön kaphassak.“ „Én nálam nem hagyott.“ mondja a boltos. Addig ide,
addig oda! felmentek a bíróhoz. A bíró azt kérdezte, hogy megadta a
katona a forintot? a boltos nem tagadhatta, mert látták többen, a bíró
azután megítélte a katonának a 30 forintot, ha az órát nem tudja
visszaadni, mert katonának senki sem ad kölcsön egy forintot, ha csak
zálogban nem hagy valamit.
(Békés)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –