_Kását_ evett a két csizmadiainas, nagyon meleg volt, szinte égetett,
mikor a mesterné, szűkösen tálalva oda adta nekik, hogy egyenek. Az
evésnél a ki gyorsabban tudott enni, annak több jutott, míg a másik
kevesebbel volt kénytelen megérni. Bevág mindjárt az egyik nagymohón egy
kanállal s miután összeégette a száját, elkezd sírni, mit látva a másik,
kérdezi: „Miért sírsz?“ „Siratom az öregapám halálát, eszembe jutott,
hogy most esztendeje halt meg“ „No, csak sirasd – gondolta a másik, majd
én addig megeszem előled!“ ő is bevág egy kanállal s ő is úgy jár, mint
a társa: összeégeti a száját, kiköpi a kását s mondja: „Hogy a fene ette
volna meg az öregapádat, minek halt meg!“ és segített a társának
könnyezni.
(Szeged)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –