Aszt beszílik Rudolfról: mikor Vėcsėra Mári mėktutta, hogy ojan nagy
tėttű rab van a tömlöczbe lėcsukva, sopánkodott, hogy miféle rab lėhet?
nem tutta, pedig ő vitt a raboknak ėnni; csodálkozott azon, hogy őt hogy
nem eresztik be? Vôt ennek a Vėcsėra Márinak ėgy kedvese lakatosmestėr
embėr vôt, mėgbeszíték a sort, hogy mitėvők lėgyenek? nagy úr lėhet,
hogy ő neki nem szabad bemėnni? Aszongya a lakatos: „Csinájon sárból
mėntát, majd ojan kûcsot csinál!“ Mikor mėgcsinálta a kûcsot, aszt
terveszték ki, hogy mikor lėhet oda mėnni? Ėcczėr törtínt az eset, hogy
elmėnt a rabőrző, Vėcsėra Mári hítta a lakatost, hogy nízzék mėg aszt a
rabot! Bemėntek, kírdėszték: kiféle? de nem merte mėgmondani, hogy
kicsoda? Rudolfnak lába ereji nem igėn vôtak, mėgfokták, a lakatoshon
vitték, mindėnt adtak neki, a mit kívánt ėnni. Rudolf érzėtte az
izmajit, hogy erősödnek, aszonta a lakatosnak: hogy mėnekülhetne el? Asz
monta a mestėr: „Êre mėg êre, ekkor mėg ėkkor (menekülhet) ícczaka.“
Aszonta a mestėrnek: ícczaka nem mėhet, Rudolf osztán hajnalba mėnekült
mėg, ekkô mán mėgmonta, hogy kicsoda Rudolf osztán levelet írt a
lakatosnak, hogy: „Vėcsėra Márival írtekėzzėn, mer Vėcsėra Márit be
fogják fogni, meneküljėn énhozzám!“ A kölcségėt duplamossan mėgkűtte,
Vėcsėra Mári el is mėnekült. Harmadnap mulva nísztík a rabot, hogy most
mán mėghalt, mert nem attak neki sė ėnni, sė inni, de nem találták. A
tömlöcztartót befokták, de nem tudott sėmmit sė vallani, kúrėntálták,
hogy hol van? de nem tudott róla sėnki. Mikor kimėnt Vėcsėra Mári
Rudolfhon, mėgbeszíttík, hogy a lakatos is jőjjön, mert neki is baja
lėsz, ha ott marad és szípen elmėnekült az is. Ėgy hét mulva kerestík a
lakatost, mert ő volt Vėcsėra Márinak a szeretője, annak tunni kėll, de
nem taláták sėhol sė, Rudolfot pedig azé zárták be a tömlöczbe, hogy
Rôcsing fiját agyonlőtte, mer öszszevesztek, hogy ki a nagyobb úr?
(Öcsöd.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
(Márialegendák.)