Utazásba indult Mátyás kiráj, bevetődött a czinkotaji kántorhon,
szállást és vacsorát kírt, de nem volt ėgyebe a kántornak, csak 3
tojása, aszt is mėgsüttette Mátyás kirájnak a czinkotaji kántor,
kérdėszte Mátyás kirájt, hogy: „Ėgy kis bor jó vôna?“ „Nė tessík hozni!“
monta Mátyás kiráj. „De kírėm hozatok, mer ín is szeretėm.“ monta Mátyás
kiráj. Mátyás kiráj ellenire hozatott bort, píze nem vôt, êkűtte a
bibliját és mégis hozatott bort Mátyás kirájnak, osztán elbúcsúzott.
Mikor Mátyás kiráj hazaírt, mingyá eszibe jutott a czinkotaji kántor,
levelet írt, hogy keresse fėl Budán a lakásán Mátyás Sándort. Útnak
vėtte magát a kántor, hogy fėlkeresi aszt a Mátyás Sándor pajtást, fėl
is mėnt, fėl is találta Mátyás Sándor házát, nem akart bemėnni, mer a
kiráji palotába útasították, hogy itt lakik, de mit vôt mit tėnni, csak
bemėnt. Mátyás kiráj már akkor kiráji ruhába vôt és tévesztéssê nem
merte ráfogni, hogy ez a Mátyás Sándor. Kérdeszte Mátyás kiráj, hogy mi
járatba van? A czinkotaji kántor aszonta: „Mátyás Sándornak ėgy
ícczakára szálást attam mėg vacsorát: mėgėvėtt három tojást, aszonta,
most nem fizetėk, maj eljön hozzám Budára látogatásra, akkor
mėgfizetėk.“ Mátyás kiráj osztán öszszehítta a főtanácsosokat, hogy
őtözzenek a lekszėbb ruhába, jőjjenek el ebídre. Akkor elmėntek ebídre a
czinkotaji kántort felesígėstöl fėlültette az első helre, amazok mėg
csak csodálkosztak rajta, hogy mifíle embėr lėhet? A czinkotaji kántor
osztán mėgköszönte a szívessígėt. Mikor fėlálottak, Mátyás kiráj kihítta
a palota közepire a főtanácsosokat, aszonta: „Vessék lė magukrol
ėgyenkint a fėlső ruhájokat, tėgyék a czinkotaji kántor hátára!“
Görnyett mán alatta a czinkotaji kántor, nem tutta, hogy mit akarnak
véle? Ėcczėr csak aszonta Mátyás kiráj, hogy: „Mindėnki válcsa ki a maga
gúnyáját!“ A mi írtíket írt a ruha, az asztalra kėllėtt lėtėnni
mindėnkinek a Mátyás kiráj elébe a ruha árát. Odahítta osztán az
asztalhon, a píszt neki atta, de mėghatta neki: hogy a mihėnthaza ír, a
bibliáját kiválcsa.
(Öcsöd.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –