Az aszszonyok közül kettő álat vôt (előbb), csak ėgy aszszony vôt, azé
mongyuk (az imádságban) az aszszonyi álatok között. Nójėnak csak ėgy
lánya vôt, nem vôt több, fija mög 3 vôt, sėhogy sė bírta űket
mögházasítani. Ėcczör osztán mögálmotta, hogy mönynyön tüskön-bokron
körösztül oszt a kit legelőször möglát, hîja oda: magáhon, a lösz a fija
felesége. Korán röggel elindult osztán Nojé, mönt erdőkön, tüskén-bokron
körösztül, még osztán látott ėgy disznót, intött neki, hítta oda:
magáhon, a disznó mingyá lányé változott, csak ojan lány lött, mint
Nójėnak a lánya. Azután mög ėgy kutyát látott, odahítta magáhon, abbul
is lány lött, csak ojan lány lött, mint a Nójėnak a lánya. Sütét este
vôt mán mikô hazaért Nójė, vacsoráltak osztán. (Vacsora után Noe)
öszszeatta osztán űket, de a lányok ojan _ėgyformák_ vôtak, hogy Nójė
nem tutta: mölik az ű lánya, mölik fijával atta öszsze az ű lányát.
Nójėt osztán otthatták a fijaji, másfelé möntek lakni, Nójė csak
szerette vôna tunni, hogy mölik fijának jutott az ű lánya, elmönt űket
fölkeresni. Mikor odaért az ėgyik fijáhon, kérdöszte tűle, hogy vannak.
„Mögvagyunk, jó feleségöm van, nem veszekszünk, csak mindön ojan
piszkos, hogy csak úgy ragad az embörhön, aszt nem szeretöm.“ Mingyá
tutta Nójė, hogy ez a disznó, de nem szólt sėmmit sė. Mönt osztán a
másik fijáhon, attul is kérdöszte, hogy vannak, „Amúgy mögvônánk, csak
az a baj, hogy egész nap csahol a feleségöm, mind a kutya, neköm köl
halgatni.“ Nójė mingyá tutta, hogy ez a kutya, de nem szólt a fijának
sėmmit sė. Elérközött azután a harmadik fijáhon is, a mög aszonta: „Jól
vagyunk, ojan mind az édösanyám, akár csak az édösanyámat látnám, még
mikor nevet is úgy áll a szája, mind az édösanyámnak.“ E vôt a Nójėnak a
lánya, a többi aszszony álatbul lött, ezé mongyuk, hogy csak ėgy
aszszony vôt.
(Szeged.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –