✝ IV. ✝ Király kérdi udvarlóitól: ki ott az a leány? a ki fördik szomorú
fűzek árnyában; arcza, mint a tündéreké, kik a habokbul támadnak. Én e
leányt szeretem hévvel.
Mondának neki az udvarlók: óh király, ez Julián vezéred lánya, vezéredé,
a ki harczol érted, tengeren túl, maurok ellen; nem jó neked e leányra
nézned.