✝ III. ✝ Rodrik király palotája erkélyén sétál, honnan ellátni messzire;
a nap most áldozik le a tenger fölött; az Atlas orma kéklik távol,
boldog Ibéria rónáin virágzanak a mandula-erdők.
De a király nem nézi a lemenő napot, mely új országokra kél, sem az
Atlas ormát, mely alatt harczos ellenség tanyáz, sem Ibéria rónatáját,
mely a paradicsomnál szebb.
Néz a király csupán egy fördő leánykát, ki a kék folyamban mosdik, fehér
vállát szemérmesen takargatja sötét hajával.