Megkérdeztem, mi a fizetése? Elmondta. A lakáson kivül borban, gabonában
ráment a fizetése évenként valami száz forintra. Ezen kivül havonként
vagy három forint s viselő és ünneplő hajduruha.
– Kevés ez, hallja kend.
– Megélek belőle tiszteségesen.
– Hátha valaki más jobb szegődést adna?
– Az uraságomat csak el nem hagyom, a mig élek.
– Hátha az urasága elkergetné?
– Engem? Nem lehet az! Megvan az én becsületem ő előtte.
Jól van öreg Nyalka! Kend még a régi világ maradéka. Kend még nem tudja,
mitől reng a föld alattunk. Kend még nem azt mondja: munkaadó, hanem azt
mondja: uraság. Kend még nem munkás, hanem szolga. Kend még barom. Azt
hiszi még, hogy a könyvekben és irásokban vannak a titkok. Pedig a
könyvek és irások: a mult s a multnak nincsen titka. A jövendő van tele
titkokkal. Kend még a hűségről beszél! Ejh-hajh ez az igazi titok: a
hűség.
Gyönyörü kérdés a munkás kérdés. Ezer nagy elmét nehéz munkára hiv,
százezer tőkeurat ijesztget, milliók lelkét háborgatja. Elmélet és
szenvedély, babona és igazság, hitvallás és káromkodás, vágy és boszu
egy szerre. Mindig oldják, soha meg nem oldják. Mert a szabadság, a
mindennapi kenyér, a hatalmi erőszak vágya s az emberi önérzet van benne
elválaszthatlanul összekeveredve. Az emberi léleknek nincs fölségesebb
működése mint a munka. A munka nemesit, azt mondják a bölcsek. De melyik
munka?
A melyiket játékból vagy mulatságból, szórakozásból, szabad kényünkből
végezünk. Isten, mikor megteremtette a világot, ezer irányban félben
hagyta a teremtést. Az ember folytatja a teremtést s a mikor ezt
cselekszi: akkor munkát végez.
Hogyne lenne ez fölséges? Hogyne tenné ez lelkünket nemessé?
De vajjon, ha valami elképzelhetlen hatalom azt parancsolta volna s
kemény hangon parancsolta volna istennek, hogy fogjon hozzá a
teremtéshez s hogy hat nap alatt mulhatlanul megteremtse a világot,
különben a rendőrség kezébe jut, birságot fizet, esetleg eltolonczozzák
vagy pedig éhezni lesz kénytelen: vajjon oly csodálatos tökéletességgel
hat nap alatt elkészült volna-e a világ? Volna-e napunk oly fényes,
hajnalunk oly édes, földünk oly virágos, csillagaink oly ragyogók,
asszonyaink olyan szépek?
Nem hiszem.
A kényszerü munka nem fölséges s a lelket nem teszi nemesebbé. De az a
munka se, a melyet a minden napi kenyérért minden nap el kell végezni
nyolcz órán át rendes dijért, nyolcz órán tul szabad dijért.
Hol van annak az embernek szabadsága, a kinek éheznie kell, ha egy napig
nem dolgozik s éhen kell meghalnia, ha egy hétig nem dolgozik?
S hol van az az emberlélek, mely nyugodt maradjon, mikor maga körül a
szabadságot és tölt gyomrot látja, azt pedig jól érzi, hogy ő csak
szabadsága árán töltheti meg gyomrát?
Ott huzódik a jól töltött országut. Két utas jár rajta. Szemközt mennek
egymás felé s összetalálkoznak. Az egyik kerek hasu, piros arczu, pörge
bajszu, hetyke járásu. A másiknak hasa lapos, arcza hervadt, bajusza
kajla, járása csosza. Amannak neve: Erős. Emennek neve: Gyönge.
Találkoznak, üdvözlik egymást, szóba állanak egymással.
– Hejh Gyönge, jó hogy találkozunk. Dolgozzál nekem s én eltartalak. De
hűséges légy.
– Hejh Erős, tarts el engem s én dolgozom neked. De igazán szeress
engem.
Egyik kéz belecsap a másikba, szent a kötés. Szeretet és hűség
összebarátkoznak. Uraság és szolga támad.
Lehet ez?
Az öreg hajdu még azt hitte: ez a világ rendje.
Támad azonban kétféle veszedelem. Az egyik a tudás, a másik a szükség.
Mindakettő örökké sugdos az Erősnek és a Gyöngének fülébe. Bujtogatja
őket. Megszólal a Gyönge:
– Hejh te Erős, te nem szeretsz igazán. Kössünk uj szerződést. Nekem jog
is kell. Felmondás, megszabott munkaidő s több efféle.
– Jól van te Gyönge, te nem vagy hüséges, kössünk hát uj szerződést.
Legyen jogod, elfogadom a felmondást, de megszabom a munkabért.
Megkötik az uj szerződést. Hatóság hitelesiti az aláirást. Az uraság
megszünt, helyette munkaadó lesz. A szolga is megszünt, előáll a munkás.
Szerződő egyenjogu felek ezentul.
Csakhogy megint ujabb veszedelem fenyeget. Az Erősnek tőkéje van, a
Gyönge pedig sokaság. A tőke is hatalom. Két hatalom pedig el nem lehet
egymás mellett anélkül, hogy meg ne mérkőzzék.
Ki a hibás? Ki a hibásabb?
Az egyiknél elfonnyad a hüség, a másiknál elfonnyad a szeretet. Üres
edény a jog, igazsággal és emberséggel kell megtölteni. Földhöz
vághatjátok, ha meg nem tölthetitek.
Öreg hajdu – nincs már olyan szolga, a milyen te voltál. Ha van is:
kevés van. De olyan uraság is kevés van ma már, a milyen a tied volt.
Mi lesz a jövendő: ez az igazi titok, öreg hajdu, nem pedig az, a mit
Biró Márton püspök könyvtárában a könyvek és irások beszélnek. A jog
mellé és a szabadság mellé vissza tudjuk-e még valamikor szerezni a
hüséget és szeretetet?
Kisértsük meg!
*
Vége a műnek.
Pedig még nem fejeztük be az utazást egészen. Még hátra van a gazdag
kékfestő, hátra van Tátika, Keszthely, Héviz és a Kis-Balaton. És hátra
van Gyulai Pál urnak erőben, egészségben, jó kedvben való hazaérkezése.
Ezekről is beszámolok valahol és valamikor.
TARTALOM.
A remetebarlang lakója 1
(A Kettős Évangyélista. – Kiteszik a zsöllérségből. – Még egyszer
megnézi házát, szőlőjét s aztán beadja a kulcsot. – A remete-barlangban.
– A Ferkó gyerek és kutyája. – A holt asszony fejkötője és gyüszüje. – A
zsöllér és a király együtt porlanak.)
A tihanyi barátok 16
(I. Endre király. – Miök van a tihanyi barátoknak? – Kocsi Sebestyén
Gábor követ és Bresztyenszky apátur. – Mit csinál a barát a
szobalánynyal? – Miért kell bohócz a zárdában? – Mi a nevetés? –
Állitsatok nevető kórházakat. – A remete és a szentgáli nemes. – Szent
Gellért püspök. – Utazik a püspök. – A nyéki lány dalolgat. – A püspök
és a barát nem tudnak aludni. – A bölcs tanulság.)
A tihanyi erősség 42
(A királysirok. – Nem jól temetik a királyokat. – A nemzet utolsó
menedéke. – A bölcs Piusz barát s a még bölcsebb főapátur. – Pisky uram
és Ibrahim aga. – A bajvivás és a becsület. – Ibrahim aga három felesége
egyszerre szül. – Az aga levelet ir. – A bajvivás mégis megtörténik. –
Honnan ered a káromkodás?)
Balaton-Földvártól Badacsony hegyéig 62
(Milyen felekezethez tartozik a hullám és a napsugár? – A kis kapitány.
– Salamon Ferencz dévajkodik, Gyulai Pál ur megijed. – Szentirmay a
parton vár.)
Negyvenöt év előtt 70
(A szent-mihályhegyi remete a költészetben és a valóságban. – Bodor
Jancsi története. – A Csiri, a Biri és a Csiribiri. – A magyar népmese.)
A világ legszebb vidéke 81
(A Lesencze völgye. – Szent-György hegye. – Szigliget pusztulása. – Deák
Ferencz az ifju női test szépségéről. – A csárdák és azok látogatói. – A
kutyafarki korcsmáros nem ád enni. – Éjjeli tanyánk a mező.)
Répa Rozi története 95
(Répa Rozi menekül. – Sobri Jóskával találkozik. – Répa Rozit
megbecsülik az emberek. – Sobri szerelme. – Egyszer csak elmarad Sobri
örökre. – Répa Rozi elbujdosik. – A tudósok, nagy urak, együgyüek és
szegények szerelme. – Sobri Jóska fája.)
Szentirmay József 111
(Branyiszkó ostroma. – Az orosz ágyugolyó. – Flórenczben. – A mogorva
kapitány és vidám felesége. – Az olasz hazafiak. – Szentirmay nem
szerette a pénzt. – Tuli és a királyasszony. – A magyar bor.)
Miként kezdődik Himfy szerelme 127
(A költő hajléka és jövendőmondása. – Kisfaludy Sándor látni szeretné
Szegedy Rózát. – Keresi mindenfelé. – A két angol lord. – A testőr
megmenti a nemzeti becsületet. – A Kisfaludyak régi nagy hire ujra
feltámad.)
Szegedy Róza szeret 139
(A hosszúfalusi találkozó. – A badacsonyi szüret. – Ki az öreg Pityók? –
Az öreg Pityók megjött. – A deli testőr is megjött. – A költő és a lány
egymásra néznek. – Viganó és Medina. – A ballet. – Az igazi magyar
táncz. – Szegedy Róza táncza. – Egy kocsin ülnek. – Szigliget romjain. –
Egyszerre támad a két szerelem.)
Az elválás 163
(Szép volt-e Szegedy Róza? – Visszaemlékezés Gógánfára. – A költő vad
szenvedélye. – A szüznek szent haragja. – Ki volt a hibás? – Az igaz
szerelem féltékeny. – A rágalmazók. – Az ifju lelkének kinjai. – A
szilaj vidámság. – Zokog most már az a büszke lány is.)
Badacsony tetején 184
(Magyar ember nem fürdik. – Az ősnémaság. – A vaskapu. – A pipa
lélektana. – A szapora beszéd és az ékesszólás. – A tüzokádó. – A
mulandóság. – A Harangozó Börcz. – A rosz testvér és a jó testvér
története.)
Gyulai Pál ur 201
(Gyulai Pál ur termete milyen magas? – Deák Ferencz czime. – Deák
levelei Vörösmartyhoz. – Gyulai Pál ur nem akar mozdulni a vadkörtefa
alól. – De azért mégis csak felugrik. – Tóth Kálmán Gyulai Pál urról. –
Gyulai Pál ur költészete. – Nem ismeri a szenvedélyt. – A rosz vers. –
Mit beszél a szemek tüze?)
Csobáncz vára 225
(Gyulai Pál ur és Salamon Ferencz megismerik a gyula-keszi embert. – A
pincze és a boros hordó. – Az ősi vendéglátás. – A vár omladékai.)
Gyulaffy László 235
(Zrinyi Miklós izenete. – Eb lesz hive a hitszegő királynak. – Gyulaffy
vendégei. – Tor-e vagy lakoma? – Gyulaffy elbujdosik. – Az öreg jobbágy
tanusága.)
A Gyulaffy-lányok virágos kertje 245
(Csobánczvár ostroma. – Megvédik a labancz ellen. – Elmult már minden,
de a virág most is nyilik.)
A paraszt esze 249
(Farkas József kire adja szavazatát. – A divatos alkotmány. – A pártok
és az elvek.)
A jó öreg korcsmáros 255
(Mojzer uram. – A czinkotai iczcze és a pöcsétes üveg. – Mégis bunda a
bunda. – Sümeghre értünk. – Egy koszos malacz.)
A költő életéből 264
(A költő lakása. – A szőlőhegyi ereklyék. – A badacsonyi ürmös és a
nádorispán. – Kend az Alvinczy? – Eszébe jut az orleánsi szüz és a
ménszamár. – Szent Spiridion pórul járt. – A 12 paplan és 12 pendely
története. – A halott haza jön a temetőből.)
A lakatlan palota 282
(Szent Kristóf térdekalácsa. – A lakatlan palota rideg. – A félszemü
kulcsárné és vén macskája. – Az öreg „Pál bácsi“. – A mult századok
irásai és könyvei. – Az öreg hajdu. – A munkáskérdés titkai. – Vége van,
de még sincs vége a könyvnek.)
End of Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (2. kötet), by Károly Eötvös