Ez az ebéd jeges és szomorú.
Csörömpölnek a tányérok és az evőszerek, senki se beszél, mint mikor a
szomszéd szobában halott fekszik. Irma most is mellette ül, közel hozzá,
egy leendő feleség tüntető rokonszenvével, aki vállalja az ura szégyenét
is és rakja tányérjára a jó falatokat. Az apa néha nagyokat sóhajt,
eltolja maga elől az ételt, az anya fel-felkel, átmegy a másik szobába,
hogy felszárítsa könnyeit.