Menyasszonya családjánál lakik.
Forma szerint albérletben, egy kiadó, hónapos szobában, de valójában
mint vendég, a vőnek kijáró minden rokoni előnnyel.
Ezt az életrevaló indítványt a leendő apósa tette, aki – öreg,
nyugalmazott állami hivatalnok – tudja, milyen nehéz az élet és a
fiatalságnak mennyit kell törődnie, ezért azon van, hogy veje minden
idejét a tanulmányának szentelhesse és vizsga után azonnal egybekeljenek
a „fiatalok“.
Béla nem mondott ellent.
Általában külön véleményt sohase tud nyilvánítani. Áll vagy ül, megy
vagy szalad, nevet vagy szomorkodik, mint a többiek, magától azonban nem
határoz el semmit. Szereti a nyugalmat és a zavartalanságot. Csak azt
köti ki, hogy a lakásbért és a kosztpénzt később visszatéríti.
Az apa, aki sokat mulat az ügyvédek agyafurtságán, hahotázva válaszol:
– Telik arra bőven a zsíros pörköltségekből… te huncut… te… te…
fiskális… – és a hátára egy barackot nyom.