Míg ült a szobában, három sötétség borult rá: a szoba homálya, melynek
zsaluit éjjel-nappal csukva tartották, a fekete pápaszem és a
balszemének éjszakája, mely egyre mélyült.
Az ivóvizet a pohárban tintának látta, a lepedő pedig, melyre esténként
lefeküdt, fekete volt, mint a ravatalposztó.
Aztán szükségesnek mutatkozott a beteg szemének eltávolítása, –
életmentő műtét, mondották – hogy legalább az ép szemét megmentsék s
elvitték a kórházba, hol egy reggel megoperálták.
Nemsokára fölkelt az ágyból.
Üvegszemet kapott, mely meglepően hasonlított a másikhoz. A kötőhártya
halványpiros, alig látható hajszálerecskéivel, a szivárványhártya is,
csak középütt a szembogár volt ijedelmes, a mozdulatlansága és a közönye
miatt, mintegy a végtelenség, az élet megcsufolásának rémlett, valami
ismeretlen messzeségbe bámult, mint egy őrült szeme.