Vacsora után kiszalad a sátorból az ecetfák közé. Szeretne felbőgni a
csillagos nyári égre. Annyira szenved.
Mire visszatér, az arca krétafehér, a homloka verejtékes.
Elhatározza, hogy úri hidegséggel uralkodik magán. Leül a menyasszonya
mellé. Egy szót se szól.
Aztán mégis megmondja, hogy nem bírja tovább.