MIKOR AZ EMBERT ÖSSZETÉVESZTIK

– Géza! Szszervusz!

Egy jobbkéz jött a jobbkezem felé s egy mosolyra kinyilt arc

világosodott a szemembe. Az este volt, a mozgalmas járdán, a lámpa

alatt. Kiváncsian néztem vissza a középkoru zászlós arcába, láttam, hogy

nem ismerem. De a keze már kiterült a kézfogáshoz, elvettem,

megszoritottam.

– Géza… nem te vagy?

A mosoly visszavonult a zászlós arcán, a hangja leszállott, örvendő

szeme elidegenedett.

– Nem én vagyok, fájdalom.

A lendületes jobbkéz lassan kiment az én jobbkezemből, a zászlós még

nézett a szemembe és sürgősen mondta:

– Pardon, összetévesztettelek. Azt hittem egy barátom…

– Ha megengeded, ebben a percben barátok voltunk – feleltem volna

ismeretlenemnek, ha ilyesmiket fecsegni szokás volna köztünk emberek

közt.

Köszöntünk, elsiettünk egymás elől s mentünk egyik erre, másik arra.

Mentem és nem lévén egyéb foglalkozásom mint a képzelődés, Gézának

képzeltem magam. Vajon mi vagyok, ha Géza vagyok? Mi a családi nevem?

Kit szeretek? Mik a vágyaim, milyen terveim vannak, milyen karakter

vagyok, mi a legnagyobb bajom és mire vagyok büszke és miféle emlékekkel

állok meg hirtelen a szoba közepén este, egyedül, mikor le akarok

feküdni.

Géza. Oly rokonszenves és bánatos dolog, hogy arcomat összetévesztették

az ő arcával. Milyen véletlene a véletlennek, hogy nem az ő fejébe

hullatta a felhőknek és a tengereknek gondját, hanem ide az enyémbe.

Vagy ki tudja. Lehet, hogy magában ő is minden a világon, csak nem szól.

Lehet, hogy hangja is hasonlit az én hangomhoz. A cigarette-et biztosan

egyforma tempókkal szivjuk. Könyeink tökéletesen egyformák, ha Géza is

könyezett már az életben.

Géza! Egy honvédzászlós, vékony barna férfi, lefelé szoktatott bajusza

van, harminchat-negyven éves lehet, nagy ezüsttel rendelkezik, barátod,

ma este megörült, mikor meglátott Téged, kezét nyujtotta Feléd s meg

akarta kérdezni, hogy vagy és talán ki akarta beszélni magát Veled. A

viszontlátás mosolyát, amely énrám sütött, az izmos kézfogást, amely

engem üditett, tovább kell adnom Neked, és elinditom innen az emberek

feje fölött, a pályaudvaron és a vidékeken tul, északra, délkeletre vagy

délnyugatra, Géza, hol vagy, merre jársz?

Kenyér · 第 10 / 76 题