Ki másnak is ajánlhatnám első regény kisérletemet, mint _anyámnak?_ Az a
jóságos, okos asszony bizonyára szemet fog hunyni könyvem gyöngéi
fölött, valamint szemet hunyt már vagy egy könyvtárra menő megiratlan
ostobaságom fölött.
Az olvasótól nem kivánhatok hasonló gyöngéd elnézést, azért jó is lesz,
ha elmondom a _Fenn és Lenn_ rövid genézisét, hogy legalább a felelősség
egy részét azokra hárítsam, kik velem szemben a felbujtó szerepét
játszották.
Úgy volt, hogy az _Egyetemes Regénytár_ szerkesztősége az 1889-ik év
folyamán 1000 frankos regénypályázatot hirdetett.
A pályázat ösztönzött arra, hogy tollhegyre tűzzek egy tarka mesét, mely
akkoriban fölbukkant szemeim előtt; libbenő szárnyakon körülcsapongott,
mondhatom: szinte üldözőbe vett. Megszületett a _Fenn és Lenn_.
A birálók elsősorban dicséretükkel tüntették ki pályaművemet, a díjat
nem itélhették oda, mert a regény már külső alakjánál fogva igen nagy
volt, terjedelme nem felelt meg a pályázat föltételeinek.
Kiadóim fölszólítására újra átdolgoztam regényemet.
Ezzel az olvasó kezébe adom. Ha elsőszülöttemnek, – kitől végre sem
tagadhatom meg teljesen apai gyöngédségemet, – ha elsőszülöttemnek,
mondom, sikerül az olvasót egy estén át szórakoztatni: akkor betöltötte
hivatását.
Budapest, 1890. évi február hóban.
_A szerző._