a =csodafa=; ami nem egyéb, mint a disznófű, vagy a könyv szerint:
beléndek. A babona valóságos csodaerőt ruház e bűzös virágú parajra. A
kuruzsolók különösen féreg elhajtásra javasolják. Még pedig úgy, hogy se
külsőleg, se belsőleg a füvet magát használni sem kell. Egyszerűen csak
oda megy az ember egy ilyen beléndek mellé, ás egy kis lyukat, s a
csodafa hegyét szépen, vigyázva lehajtja a lyukba, s egy kevés földdel
oda nyomtatja, de csak úgy, hogy e fű el ne törjék, hogy az ember el ne
vegye a reménységét a fölszabadulás iránt. Ekkor a kuruzsló a következő
bölcs prédikátiót tartja a beléndekhez:
„Hallod-e te csudafa! én téged most itt eltemetlek és föl se bocsájtalak
addig, mig Faragó András kajla tehenének, hátulsó, bal lapoczkájába
esett férgek – onnét ki nem takarodnak.“
A kuruzsló aztán kap egy jó kerekités szalonnát, s biztositja Faragó
Andrást, hogy két hét alatt kihullik a féreg a tehenéből. Az egész
csodához csak két ember kell; egyik, aki a szalonnát adja; a másik, aki
azt – elveszi.
=Vasfű=. Ennek a másik neve: zárnyitó fű; s nevében benne van a babonás
tudománya. Ez a zárnyitó fű tudni illik olyan babonás erővel bir, hogy
ha valaki a tenyerén egy kicsit fölnyesi a bőrt; s a bőre alá beteszi a
vasfű egy kis levelkéjét s aztán behegeszti a sebet: hát akkor az a
valaki csak hozzá ér a zárhoz, s az magától kinyilik.
Mint látjuk, ez a zárnyitó fű a tolvajok és rablók számára van
kigondolva; s miután az igazit csak a kipróbált kuruzsló ismeri; bizon
jó pénzért eladhatja a jeles füvet, az érdemes kétkéz kalmár czég –
tagjainak.
Mondják, hogy Milfai, Sobri, Zöld Marczi, Rózsa Sándor, meg egyéb
nevezetesebb czégbeli tagoknak mind ilyen bélelt tenyere volt.