Most tépte le az első kormányt a jég.“

Kijött a kis házból Török a levéllel és odaadta azt Kanizsay Ferencnek.

– Ezt, – mondta, – mihelyest falut érsz, föladd.

Kanizsay Ferenc ránézett Török Mihályra.

– Hát kend, – kérdezte, – Mihály bátyám? kend nem jön?

A kormányos, aki a sarogján fölment a domentátumra, szótalan, onnan

aztán kérdést adott föl Ferencnek:

– Én? – szólt rekedten. – Én? Innen?

Roppant megint a hajó dereka, mert valami nagy darab jég furakodott alá.

Kanizsay sietve kapott a kötélhez, ment a többi után. Török lenézett a

jeges vízre, ki a parti ködbe s magára maradván a félredült hombárral,

önmagának tette föl a kérdést:

– Én? Innen?

*

Akárki akármit beszél, vannak csodák. Bizonyára úgy történhetett, hogy

az égbeli Szent Mihály nem hagyta itt a fából való Szent Mihályt,

dacára, hogy a Mária-kép mécseséből kidőlt az olaj, mikor félrebillent a

hajó. Még azon az éjszakán jött a hajónak neki egy iszonyatos tábla jég,

azon nyilvánvaló szándékkal, hogy tökéletesen fölbillenti. De Mihály

arkangyal óvta a hajót, mert nem borította föl a tábla, hanem csak

meglökte olyformán, hogy leszaladt a porondról. Mihály aludt már egy

subán a csárdában, mikor ez történt, de azonnal észhez kapott,

fölugrott, kiszaladt és látta, hogy a Szent Mihály a ködben lassan az

orrával ismét délnek fordul.

– Dicsőség, dicsőség! – mondta, azaz, hogy gondolta inkább, mert nem

volt kinek mondani a kietlenségben s a kormányhoz állván, megtömte

azonnal a pipáját. Azontul aztán haladt. Egymaga úr a vizeken az

elevenre vált hajóban. S történt, hogy haza is ért, mert az idő

megenyhült s a jég úgy elveszett a vízről észrevétlen, mint az apró

kácsák tollából a sárga szín. Titeltől fölfelé megint csak vasbika

huzta, fölérvén, kikötött Mihály, orral a víz ellen, mint szokás. Amint

eközben foglalatoskodna és rendelkeznék, útközben fölkapott értetlen

legényeivel, azt kérdi tőle a partról a sógora, Baráczius Illés

(kormányos az Isten velünk, ki ellenünkön):

– No, meggyütt kend?

– Meg.

Egy szót se szólt többet.

De szótalansága mellett is az olvasó egyet gondol, hogy idáig eljutott:

az elvállalt dolognak hőse Török Mihály uram.

Förgeteg János mint közerő és más elbeszélések · 第 13 / 41 题