Az égen az ordító Typhon fekete szárnyai látszanak, felhőalakban,
viharsebességben!
Lenn pedig a síkon egy lovag vágtat, sebesen nyargalva az ütközet
tájáról. – Paripája fehér, maga fekete. A dobogás nem hallik, csak a
rohanó mén végerőlködését látni. A lovag hallja a magasból alászálló
ének hangjait, mindig közelebb ér a piramidhoz, ott lova összerogyik
vele, s ő a gúla egy harántos nyílásán eltünik.
Nagysokára ismét megjelenik, fenn a pyramidhegyen, a fehér hölgy
mellett; termete óriási, fején rézsisak, tele horpadásokkal; mellét
átlyuggatott rézpánczél fedi, arcza fekete és fénylő, mintha érczből
volna öntve, tagjai izmosak, kezében hüvelytelen görbe kard van;
homlokáról izzadság, kardjáról vér csepeg.
– Bevégeztem, a mit parancsoltál, szól fulladt hangon az æthiop, s
erejetörten összerogyik a hölgy lábainál.
Tíz sebből foly vére.
– Osiris nagy, – szól a hölgy, a sebesülthöz lehajolva s gyöngéden emelé
annak fejét ölébe s bársonykezével végig simítá por- és verejtéklepte
arczát.
– Hogy vagy, Athániel?
A bajnok fölemeli lankadt szemeit s boldogult örömmel rebegi:
– Nagyon jól.
Vére végig csepeg a hölgy fehér ruházatán.
Térdére emelkedik, nagy, erős karja reszket, a mint a távolba elmutat
vele.
– Látod amott a pusztán a sötét foltot? Az Sanherib tábora. – Látod az
ég szélén ama sötét foltot? Az Typhon tábora. Az éjjel találkozni fog e
két tábor, s a ki Typhonnal találkozik, megrövidülnek esztendei.
– Köszönöm, Athániel, köszönöm! Isis megrövidítendi azért halálod utáni
bujdosásod ezredévét. Te nem hagytad az ellent a meroëi határon átkelni,
mielőtt a Typhonnal találkozandott, a halál angyalával. Hol hagytad
sereged?
– Ott a síkon. Mind ott maradtak. Küzdöttek reggeltől estig, mint az
oroszlán, – mostan pedig alusznak, csendesen alusznak. Typhon meleg
párnát fog majd rájok takarni, meleg homokpárnát, hogy a hiénák fel ne
költsék az aluvókat.
– Egyedül maradtál?
– Tízezer közől.
– Béke velök. Lelkeik énekhangos madarakba költözzenek, testeik épen
maradjanak világ végezetéig. Béke velök, béke velök!
A lég, mintha megértette volna az áldás szavait, langyon ömledezett a
leküzdött csatatér felé, hol az ellenséges tábor őrtüzei kezdtek
kigyulladozni.
Az æthiop sóhajtva szólt: – «Sanherib király 180,000 harczost hoz
határainkra».
A hölgy felelé: – «De nem tudja, hogy hányat fog visszavinni».
– Sanherib király Egyiptus koronáját akarja feltenni fejére.
– De nem tudja, hogy saját koronáját meddig viseli fején.
– Sanherib király zsoldosainak igérte Egyiptus szűzeit rableányokul.
– De a babyloni özvegyeknek nem igért férjeket!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –