Önmagából kikelve vágta lantját – melyet nem bírt megnyitni vele – a
kapuhoz; a lant összetört, a húrok fájdalmas hangzavarban szakadtak
össze… a megütött ajtó moraja fenyegetve hangzék végig a hosszú
folyosón: Adonis megszünt lantos lenni. Barlavit unokája lett, azon
Barlavité, kinek kezében a kard szokott énekelni haláldalt; azon
Barlavité, kinek szavától a várak ormairól a tornyok hullottak alá, s
kevély vajdák fejéről a koronák. S ment kétségbeesetten felkeresni a
Fruscagora tövében a barlangot és annak szomorú lakóját.