Kádár László egy istenhozzádot mondott Susannenak, mikor otthagyta, s
aztán csapatjával együtt, a mily gyorsan jött, úgy eltávozott.
Darkaváry rá sem nézett az asszonyra. Komornyikjának parancsot adott,
hogy rendezzék be ő «nagysága» számára a szőlőhegyi villát, ott fog
lakni. Azzal ő maga saját lakosztályába távozott.
Boszusan rántá a damaszkfüggönyt a Susanne arczképe elé, aztán leült
levelet írni Haslinger bankárnak.
Tudatá vele a végzetes episodot, mely rajta keresztül ment. Egy megholt
nő helyett kapott egy másikat, s az akadály ismét itt van. Csak hogy ez
szerencsére rövid ideig tartó akadály lesz: a tudatlan Kádár őrnagy igen
csalatkozott, a mikor azt hitte, hogy az által, ha ő «majd» elesik a
csatában, a Susanne házassága Darkaváryval érvényes lesz. A törvény
előtt e házasság érvénytelen; mert az első férj élt akkor, mikor a
másikkal az asszony megesküdött. És Kádár László még annyira vitte a
vigyázatlanságot, hogy mint tanu előttemezte a Susanne móringlevelét, ő
a násznagy a matriculában is. Ez a házasság semmis. Ennek a
bebizonyítására nem kell egyéb, mint lemenni Járekre, ott felkeresni a
papot, ki egykor Villám Bandit (alias Kádár László) Susannenal
összeeskette; attól kivenni a házassági bizonyítványt s ezzel ketté van
szakítva a nyüggé vált láncz.
Ezt a levelet mindjárt el is küldé Darkaváry egy ispánjától Bécsbe
Haslingerhez; de ő maga sem maradt ott kastélyában még ez éjszakára sem.
Rá nézve nem jó föld volt az, a hol a nemzeti kormány parancsolt.
Sietett reggelre olyan helyre jutni, a hol az osztrák főparancsnokság
uralkodik. Haslinger ajánló levele mellett könnyű volt oda jutnia.
Ezzel aztán teljesen beállt sorsában a végzetes fordulat. Most már
önvédelemnek és megtorlásnak tartá a nemzeti kormány ellenében egészen
az ellenfélhez szegődni. Haslinger azt tanácslá, hogy vállalja el a
kormánybiztosságot a császári hadseregek mellett a Bánátban. Igy
hamarább és biztosan eljuthat Járekre, melynek vidékén a legdühösebb
háboru folyik. Felfokozott szenvedély, a megszorult nagy úr pénzzavara,
s a megalázott büszkeség boszúvágya hajtá e tanács követésére. Ezentúl
aztán szolgált saját honfitársai ellen: nagy szenvedélylyel és
buzgalommal, mint minden kitérő.
Az osztrák seregek benyomultak a Bánátba.
Itt hallá meg Darkaváry, hogy Kádár őrnagy a fénszarui nagy lovassági
csatában az oroszok ellen harczolva elesett. Ez Kádáron nem segít.
Nyugtalanul várta, míg az osztrák seregek Járekig előhatolnak.
Szenvedélye oly vakmerővé tette, hogy együtt jár az előretolt
kémlő-csapatokkal.
Egyszer aztán eljutottak Járekig.
A helység egészen le volt égve. Templom, paplak küszöbén bogács-erdő.
Sehol egy hírmondó. Nagy keresés után találtak végre embert, a ki a
romok közt lappangott. Az volt a hajdani egyház-curator; most koldus, –
vagy tolvaj.
Ettől megtudta Darkaváry, a mit keresett.
A papot megölték még az első hadjáratban, akkor égett le a templom is, a
paplak is. Abba beleégett az anyakönyv is. Semmi bizonyítvány, semmi
tanu a felől, hogy itt valaha Kádár László Susannenal házasságra lépett.
Darkaváry a járeki romokban saját fellegvárának romjait találta meg.
Semmivé volt téve.
Nem volt semmi eszköze bizonyítani, hogy Susanne Kádár László törvényes
neje volt; a tanuk is eleshettek imitt-amott, vagy olyan jól elbujtak, a
honnan nagy okuk van Darkaváry kedvéért elő nem jönni.
Csak Susanne mondhatta volna meg az igazat, de ő inkább eltűrte magán
azt, hogy évekig egy rabló szeretője volt. Hasztalan igért neki Lőrincz
kincshalmazokat, azért, ha elválik tőle; hasztalan fenyegette azzal,
hogy megöli: a nő mind az igéreteit, mind a fenyegetéseit kinevette.
Ott maradt hozzákötve holtig.
Igy azután a fényes álmok is szétröppentek. A bankárleány férjhez ment
máshoz, a milliókat is elvitte más.
A dölyfös úr kénytelen volt magát helyzetének megadni.
Tudta, hogy gyülölik és kinevetik: s az ilyen tudat nagy szabadalom.
Felszabadítja az embert minden kiméletlenségre azon világgal szemközt, a
melyben él.
A «rend» helyreálltával Darkaváry természetesen «kinevezett» megyefőnöke
lett Bakonybereknek s lehetett látni az egykor vörös tollas főurat, hóna
alá csapott csókaorru chapeau-basval, himzett frakkban, koczperddel
oldalán előszobázni a Statthalternál. S Bakonyberek úgy emlékezik e
korszakra vissza, hogy ahoz képest Memhet pasa kormányzása, a török
világban, áldás volt. Nagyon is mohon fogta a dolgot, úgy, hogy nehány
év mulva maga a bécsi kormány kénytelen volt megköszönni a szolgálatát
és nyugalomra bocsátani.
Ekkor aztán az az egész raj, melynek hitelező a neve, egyszerre
megrohanta.
Addig, míg hatalmas «szerdár» volt, nem merték háborgatni; de a mint a
rang lemult róla, minden tetszhalott hitelező feltámadt, a kinél valami
irása volt. A moratoriumnak is vége volt már.
Ekkor még egyszer kisütött rá a nap; még egy alkalma volt legalább
vagyona egy részét megmenthetni. Megkapta az úrbéri kárpótlást. Az tett
mintegy másfél milliót.
Ez összeggel kibontakozhatott volna legalkalmatlanabb tartozási
hinárjából: a többit rendes törlesztés által szabályozhatta volna; de
nem azt tette. Hanem hagyta perre menni hitelezőit s a tartozások
fizetése helyett rálépett arra a térre, mely a legbiztosabb útja a
meggazdagodásnak és az elszegényedésnek. Iparvállalatokhoz kezdett.
Biztos meggazdagodás útja annak, a ki ért ahoz az iparághoz, a mire
vállalkozott; biztos elszegényedés annak, a ki csak hiszi, hogy ért.
Darkaváryból is olyan gavallér vállalkozó lett, mint a milyenek
szappan-gyárokat, tégla-gyárokat alapítanak, aztán készítenek olyan
szappant, mint a tégla, s olyan téglát, mint a szappan.
Minden gyára, műmalma sorra megbukott. Maga sem értett hozzá, mások
megcsalták: nem ismerte a munka és árak combinatióját; nem a piaczot.
Végső haragjában a börzére ment spekulálni, ott azután kapczára
levetkőztették szépen.
Mikor már a szakála szürkülni kezdett: akkor már nem volt sem egy
uradalma, sem egy kastélya többé.
A szakálát aztán megfestette feketére s oda ment lakni Susannehoz. Annak
a villája a szőlőhegygyel együtt még meg volt. Az az ő nevére lett irva,
a hitelezők nem vehették el a férj adósságaiért.
Ámde a természet nem hagy hézagot: gondoskodva van róla, hogy a fának
hernyója, a lisztnek férge, a bundának molya legyen. Susannenak is volt
két korhely fia, a ki apja dicső példáját követve, ugyancsak igyekezett
a füvet elébb lelegeltetni a lovával, mielőtt széna lenne belőle.
Hires adósságcsinálók voltak. Még ugyan kiskorúak; de tud az okos fiatal
ember magán segíteni. A váltóra nem csak a saját nevét irja, hanem az
anyáét is s aztán az anyának nem marad más választása, mint vagy fizetni
a rajkó helyett, vagy becsukatni azt váltóhamisításért. Susanne fizetett
inkább.
Mire a fiuk nagykorúak lettek, már csak az volt a vitás kérdés, hogy
valjon az apjuk tette-e őket tönkre, vagy ők az apjukat és anyjukat.
A második provizorium alatt már életszükséggé vált Darkaváryra nézve,
hogy könyörögjön a kormánynál egy olyan gyülöletes hivatalért, melyet
tíz felszólított ember közül kilencz visszautasított. Azt megkapta.
Azzal aztán be is kötötte a koszorúját. A provisorium elmultával egyike
lett a lehetetlen embereknek.
Kapott nyugdíjat, de ez nem használt neki: mert mindig tele volt egy
szégyenletes adóssággal, a mi miatt a nyugdíjat az utolsó háromszáz
forintig lefoglalták.
S még mindig festette a szakálát.
Elkezdte azt a jól kultivált iparágot mivelni, melynél fogva az ember
régi jóbarátait imitt-amott meglátogatja, anecdotázik, kedvessé teszi
magát, végül kihúz egy váltót a zsebéből, s nem kér egyebet, csak egy
kis aláirást. A meglepett jó barát nem bír elég bátorsággal azt
megtagadni. Hiszen csak «giro». A lejáratkor aztán fizeti a jó barát az
elfeledett tartozást. Ez a bánya ezereket ád.
Hanem ez a bánya egyszer csak kimerül. Akkor elkezdődik a szemérmes
gyűjtés egy titokban tartandó hajdani nagyság részére. Ez már csak
százakat vet.
S Darkaváry még mindig festi a szakálát; hajdani nagy nevét oda
kölcsönzi szédelgő vállalatokhoz; s viseli azok bukásával szégyenét egy
kis haszonért.
Végre leszáll odáig, a hol azok laknak, kik boltban, vendéglőben apró
összegekkel adósok maradnak, ismerőstől és idegentől tíz forintokat
kérnek kölcsön, de öttel is beérik s soha sem jön az a gondolatjuk, hogy
az «ólomnak» még egyéb hasznát is lehetne venni, mint szakálát festeni
vele.
S ennek az embernek van egy kisérője, ki nyomról-nyomra jár utána,
komisz adósságait titokban kifizetgeti, pinczéreket a vendéglőkben,
boltosokat imitt-amott kielégít, házbérét idején lerója; szabójánál,
csizmadiájánál jót áll érte, hogy csak lássák el mindennel, a mire
szüksége van; lopva egész láda szivarokat is küldözget neki abból a
fajtából, a mit az öreg otthon boldog napjaiban szivogatott.
Ez egy szorgalmas, fiatal, jó keresetü ügyvéd: Ilonnak a fia; ki most
Tarna Elekkel egy ügyvédi irodában dolgozik.
Hanem Darkaváry erről nem tud semmit.
Ő még mindig festi a szakálát s jogot tart az élethez.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: «Grecque» a hamisjátékos czíme a francziáknál.]