És már most hát ismét itthon vagyok!
Tessék elképzelni! Marie még most sem ment férjhez; rám várt; pedig már
holt hiremet is hozták neki. S még mindig hű hozzám.
Csodálatos ez az itthoni asszonyféle!
Már most mit csináljak idehaza?
Ha meg akarok házasodni, valami hivatal után kell látnom.
Természetes!
A papám előkelő államhivatalnok.
Most csak azon gondolkozom, hogy mit fogadjak el a sok közül?
Tanfelügyelőnek neveztessem-e ki magamat Lika-Krbava megyébe, a hol
nincsenek még iskolák?
Vagy főispánnak Erdélybe, a hol még senki sem ismer?
Vagy osztálytanácsosnak a közlekedési miniszteriumhoz?
Vagy törvényszéki elnöknek Liptóba?
Vagy honvédezredesnek a szabadságolt állományba?
Vagy igazgatónak az államvasutakhoz?
Vagy elnöknek a Bodrog-Szamos-Hernád-szabályozáshoz?
Vagy intendansnak a létrehozandó új operaszinházhoz?
Vagy hirlapot adjak ki, biztosított anyagi jövendővel?
Vagy megválasztassam magamat képviselőnek, ultramontán radikális
programmal?
Vagy új franco-magyar bankot alapítsak?