Ki a legrégibb úr a földön?
A csiga.
Ő élt, mikor még senki sem élt a földön. Rettenetes nagy joga van ehez a
földhez.
A milyen mélyen artézi kút furója lehat, mindenütt ott találja
halottait, iszonytató mennyiségben, egészen a legalsó gránitképletig.
A közvetlenül alattunk levő földréteg is az övé. Páris városának minden
háza csigamaradványokból épült. A pesti kőbányában nem rég készült
óriási vízvezetéki medencze tiz tömör csigaréteg közé van leásva; az
ölnyi vastag rétegekben nincs atom, mely ne csigamaradvány volna.
De nem csak több ezeréves halottaik, hanem több ezeréves élőik is vannak
a csigáknak.
Négy év előtt, mikor Északamerikában az Erie szabályozásánál egy árkot
ástak, Utica város alatt a munkások 49 lábnyi mélységben a holt földek
alatt egy egész réteg csigacsoportot találtak, az «unio purpurea»
fájából, mely még élt, a vízben kinyitotta csészéit és mozgott. A
munkások többet megsütöttek belőle és megették. Jó lehetett. Az
özönvízből fenmaradt csemege!
Erdélyben, a zarándmegyei havasok csoportjában, közel Vidrához, van egy
nagy dolomit-hegy, mely nem egyéb, mint egyetlen óriási csigatorlasz.
Kalapnagyságú, gyönyörüen csavarodott goniatitesek, torony alakú
cerithiumok, kosszarvidomú ammontülkök vannak odafagyva a kő közé, maga
is kő mindegyik. Mikor a vidrai kunyhó kapubálványát kifaragják e kőből,
ott látszanak az oldalán ezek a nagyszerű hieroglyphjai az időtlen
időnek.
Hajh, mikor még ezen bércz fölött a tenger zúgott, melynek partja
lehetett a Bihar bérczlánczolat!
De ne ijeszszük az érzékenyszivű olvasót vízözön előtti történetekkel;
hanem mondjunk vidámabb meséket, a hogy megigértük.