– Történik: Héthársy Ferdinánd, volt miniszter lakásán. A lakás bérlője
a legbelső szobában kétségbeesetten viaskodik a halállal. Két ápolónő
van mellette, akik már régóta a halál pártján vannak. A betegszobához
legközelebb eső teremben a tanár urak tanácskoznak, más, alkalmasabb
téma hiányában, arról, hogy: mi az oka a mai nyomasztó gazdasági
viszonyoknak és hogy Sarah Bernhardt hány esztendős lehet? – mert a
konzilium nem tarthat rövidebb ideig egy negyedóránál és mivel üthetnék
agyon ezt az időt?! Tulnan, a szomszédos termekben, a rokonok
türelmetlenkednek, kivéve Héthársy Olivér doktor, országgyülési
képviselőt, a haldokló unokaöcscsét és általános örökösét, aki páratlan
szeretetreméltósággal végzi szomoru kötelességét, s minduntalan ki-kinéz
az előszobába, megtudni, hogy az ujságiró urak mindennel meg vannak-e
elégedve? Az előszobán tul, a konyhában, Orbánné, a gazdasszony, teát
készit a hölgyrokonoknak; az ura, Miska, a kegyelmes ur hüséges
komornyika, kivül, a cselédszobában alszik; a leánya, Zsuzsika, pedig
ki- s bejár, hol a belső termekbe, hol a konyhába, hol az előszobába,
hogy ugy a rokonok, mint az ujságiró urak minden kivánságának
megfelelhessen. Az előszobában három ujságiró: Recsky, Kanaday és
Rabonbán Endre alsóst játszik; ketten: Zimmermann és Lasztóczy Gyurka
kibicelnek. A konyakos üveget már kiüritették. A lakásnak a folyosóra
nyiló ajtaja megnyilik és az ajtónyiláson egy cilinderes ur dugja be a
fejét. –
_A cilinderes:_ Nem volt itt Lefkovics?
_Recsky_ (kivágja az adu-alsót): Ne nyitogassátok folyton az ajtót! Azt
hiszed, hogy a Markotányos Pincében vagy?
_Rabonbán:_ Hogyne lett volna itt, te állat?!
_Kanaday:_ Elutazott Pozsonyba ebédelni.
_Lasztóczy:_ Már éppen negyedszer kell neki Lefkovics.
_A cilinderes_ (bejön, beteszi az ajtót, de nem veszi le a kalapját.
Zimmermannhoz): Nem volt itt Lefkovics?
_Zimmermann:_ Nincs lenn a „Sziriusz“-kávéházban?
_A cilinderes:_ Onnan jövök.
_Zimmermann:_ Akkor a főhadiszálláson lesz.
_A cilinderes:_ Hol?
_Recsky_ (Zimmermannhoz): Ne felelj neki.
_Kanaday:_ Ne zavarj bennünket.
_Rabonbán:_ Hordd el már egyszer az irhádat!
_Lasztóczy:_ Mit akarsz Lefkovicscsal? Feleséged neked Lefkovics?
_A cilinderes:_ Nála van a Vigszinház-jegy. (Zimmermannhoz.) Hol mondod?
_Zimmermann:_ Nézz be odaát dr. Faust Jákó ügyvédhez. Ugyanezen az
emeleten. Keresd meg a cimtáblát.
_A cilinderes:_ De én nem ismerem ezt a dr. Faust Jákót.
_Zimmermann:_ Az mindegy. Megmondod, hogy ujságiró vagy; ez elég. Két
szobát rendezett be nekünk, ameddig az öreg meghal. Ha akarsz, ott is
aludhatsz.
_A cilinderes:_ Miért aludjam én éppen dr. Faust Jákónál?
_Zimmermann:_ Csak azt mondom, hogy minden jóval ellát, ha nála ütsz
tanyát. Mindennap csapra üttet egy hordó sört és vacsora után pezsgőt is
ad. Komoróczy és Pollacsek már egy hete ott laknak.
_A cilinderes:_ De hát mi köze ennek a Faust Jákó dr.-nak az öreghez?
_Zimmermann:_ Csak azért teszi, hogy a neve benn legyen egy pár
ujságban.
_Kanaday:_ Ne fecsegjetek itt, hanem menjetek át.
_Rabonbán:_ Aki részeg, annak odaát van a helye.
_A cilinderes_ (Zimmermannhoz): Olyan vig élet van ott?
_Zimmermann:_ Nem hallod ide Komoróczynak a kurjongatását? Magát az
ügyvédet is leitatták.
_A cilinderes:_ Hát ti mért nem vagytok ott?
_Zimmermann:_ Nem akarunk ugy járni, mint Lefkovics barátod, aki minden
második embernek a halálát lealuszsza az estilapról.
_Recsky:_ Eredj már a pokolba!
_A cilinderes:_ Akkor csakugyan oda megyek. Ez mulatságosabb lehet
minden szinháznál.
_Rabonbán_ (Zimmermannhoz): Ne felelj neki!
_Kanaday:_ Zsuzsika, lelkem, üljön le már egy kicsit mellém, kibicelni,
mert addig nem lesz szerencsém.
_Zsuzsika:_ Hihihi! Ne mondjon az urfi ilyeneket. Nem vagyok én olyan.
_A cilinderes_ (Zimmermannhoz): Nem jössz át egy kicsit? Ki tudja, hogy
még meddig él az öreg?
_Rabonbán:_ Ne felelj neki!
_Recsky:_ Ne felelj neki!
_Kanaday:_ Zsuzsika, aranyom, csak egyetlen partit kibiceljen!
_Zsuzsika:_ Hihihi! Jaj be pajkos az ifiur!
_A cilinderes:_ Óriási! Pedig én nem is azért jöttem, hogy az öreg
halálát lessem!
_Zimmermann:_ Azért megihatod a Jákó pezsgőjét. Hadd fogyjon!
(Kituszkolja a cilinderest.)
_Recsky:_ Végre egyedül! (Egy uj alak nyit be a folyosóról.)
_Az uj alak:_ No?
_Lasztóczy:_ Hallja, maga már megint itt van?
_Az uj alak:_ Mégis csak szeretnék beszélni a Héthársy nagyságos urral.
_Lasztóczy:_ Nem megmondtuk, hogy hiába ácsorog itt?! Értse meg, ember,
itt nem csinálhat üzletet! A temetést már két héttel ezelőtt
megrendelték az „Első Hazai Általános Temetkezési Intézet“-nél. Ha nem
hiszi, hát kérdezze meg ott.
_Kanaday:_ Hihetetlen! Minden kontrát elveszitek!
_Az uj alak:_ Még nem halt meg?
_Rabonbán:_ Magának már régen meghalt.
(A tanárok sietve robognak át a szinen.)
_Lasztóczy:_ Nos, tanár ur?
_Az egyik tanár:_ Ibis, redibis… Nem fog háboruban meghalni.
_Kanaday:_ Hát már sohasem fogok partit nyerni?
_Recsky:_ Ugy látszik, az öreg életében már nem.
_Zimmermann:_ Vajjon elviszi még holnapig?
_Egy másik tanár:_ Kitelik tőle.
(Lasztóczy és Zimmermann felsegitik az ezerpengős bundákat s a tanárok
elvonulnak.)
_Lasztóczy:_ Maga még most is itt van?
_A temetésrendező:_ Ezek voltak a tanárok?
_Zimmermann:_ Élhetetlen ember, rohanjon utánuk!
_Recsky:_ Ezekből ma még legalább négy-öt temetés néz ki.
_A temetésrendező:_ Nem értem, mi nevetni való van egy olyan komoly
dolgon, amilyen az üzlet. Ajánlom magamat.
_Lasztóczy:_ Hallja, maga ne ajánlja magát, mert az szemtelenség. (A
temetésrendező elsiet.)
_Zimmermann:_ Megfogadja a jó tanácsot és fel fog kapaszkodni valamelyik
tanárnak a kocsijára.
_Kanaday:_ Ez a halálmadár elkabalázott.
_Recsky:_ Ugy kell annak, aki mindig itéletnapig akar játszani. Már
legfőbb ideje volna bemondani a mestereket.
_Rabonbán:_ Csak már az öreg is bemondaná a mestereket.
_Lasztóczy:_ Ilyen sokáig még senkisem táncoltatott meg bennünket.
_Kanaday:_ Zsuzsika, szivem, ha idejön, adok magának egy kis ezüst
Páduai Szent Antalt.
_A háziorvos_ (kijön az előszobába egy cigarettára): Ej, be vigan
vannak! Azt hittem, hogy a nekrológot irják idekinn.
_Lasztóczy:_ A nekrológot?! Az már tiz év óta ki van szedve!
_A háziorvos:_ A tudósitást akartam mondani.
_Zimmermann:_ Abba is éppen csak az órát meg a percet kell beleszurni.
_Recsky:_ Meddig birja még?
_A háziorvos:_ Ki tudja azt?! Szabály szerint már régen meg kellett
volna halnia.
_Rabonbán:_ De remélem, megteszi nekünk azt a szivességet, hogy még
éjfél előtt meghal?
_A háziorvos:_ Nem lehetetlen, hogy megtréfálja az urakat. (Kanadayhoz):
Én a zöld ászt hivtam volna.
_Kanaday:_ Ilyen pechem nem volt Klobusiczky halála óta.
_Recsky:_ Mert azóta sem játszottunk ilyen sokáig. (A háziorvos eldobja
cigarettáját és visszamegy.)
_Rabonbán:_ És akkor is a Zsuzsika hozott nekem szerencsét!
_Zsuzsika:_ Igen, akkor ott szolgáltam!
_Lasztóczy:_ Nem jöttök át Jákóhoz uzsonnálni?
_Zimmermann:_ Nini, megérkezett a nevető örökös!
_Lasztóczy:_ Éljen Pandur Pál dr., a szeretett képviselőjelöltünk,
éljen, éljen, éljen!
_Pandur dr.:_ (belép, de nem teszi le a cilinderét és a télikabátját).
Még most sem halt meg?
_Recsky:_ Meghal, de kergettetni nem engedi magát.
_Pandur dr.:_ Nekem valami rettenetes előérzetem van, hogy ez az ember
nem fog meghalni és csak bolonddá tart bennünket.
_Rabonbán:_ A gyomorrákjával? Ne nevettesse ki magát!
_Pandur dr.:_ Másfél esztendővel ezelőtt éppen igy volt. Két hétig adta
a haldoklót és én ezalatt a két hét alatt éppen háromezer koronát
pocsékoltam el a kerületben. Háromezer koronát adok ki puszta
hangulatcsinálásra és ő meggyógyul!
_Zimmerman:_ Hát most hogy állanak a dolgok?
_Pandur dr.:_ Hogy álljanak? Megint nyakig benne vagyok a költekezésben!
Még meg se halt és már tizezer koronám uszik.
_Lasztóczy:_ Pedig most nem olyan kedvezőek a kilátásai, mert ugyancsak
megrohanták a kerületet.
_Pandur dr.:_ Nyolc jelölt és tizféle pártállás, mert Topolyay éppen
három párthoz tartozik. Minden elképzelhető pártállás, minden
elképzelhető jelölt… és meglássák ez az ember még most se fog meghalni!
_Recsky:_ Már régen nem járt ilyen rossz idő a képviselőjelöltekre.
_Pandur dr.:_ Csak az az egy vigasztal, hogy a többiek is költekeznek.
No, viszontlátásra! (Pandur dr. el.)
_Kanaday:_ Fulladj meg! Amig itt sirt, még csak felvételem se volt.
_Rabonbán:_ Nyolc jelölt és az öreg még él! Hányan lesznek, ha
véletlenül mégis meg talál halni?
_Recsky:_ Soha se fog meghalni; soha.
_Kanaday:_ Ezzel a paklival lehetetlen tovább játszani! Zsuzsika,
angyalom, tegye meg nekem azt a szivességet, szaladjon le a
„Sziriusz“-kávéházba és hozzon fel egy másik pakli kártyát, szép
tisztitottat!
_Héthársy_ (kijön az előszobába, órájával a kezében): Uraim,
elvégeztetett!
_Rabonbán:_ (felkel) Öt óra tizenöt.
_Héthársy:_ Öt tizkor halt meg. (Visszamegy.)
_Kanaday:_ Szépen benmaradtam a vizben!
_Recsky:_ (Zsuzsikához) Már nem kell a kártya. (Elrohannak.)
_Zsuzsika_ (magában): Szegény, szegény öreg kegyelmes ur!…
(Megvigasztalódva): Hanem az igaz, hogy már régen nem mulattam ilyen jól
az ujságiró urakkal!… (Rövid elgondolkozás után): Nem mulattam ilyen jól
a boldogult Klobusiczky kegyelmes ur halála óta!